D. azt írja, hogy a bloggerek anyagait felerészben simogatós telefonokon tekintik meg az odalátogatók. Ez annyit jelent, hogy a világ népességéből sokan a PC-ről az okos mobilokra térnek át, már akik megtehetik.  
Nem nyafogni akarok, csak megjegyzem, hogy az űr egyre nő a saját technikai tudásom és a soha nem volt tempóban meg-megújuló elektronikai eszközök használatát igenelő tudásanyag között. A nyugati civilizáció nyargalása egyre gyorsabb. Ám vannak, akik nem szívesen játsszák át a normál lemezeket szalagos magnóra, azokat kazettára, a kazetták tartalmát DVD-re, pendrive-ra, már csak azért sem, mert tudván tudják, hogy a technika ismételten túllép a meglévő technikákon, és ... kezdhetik a dolgot elölről. Akik orsós magnószalagot, kazettát vagy rég felvett video-anyagot próbálnak átmenteni, nemritkán már elkéstek. A kazetta hangja már nem az igazi, a video-felvételek színehagyottak, a hangok elnémulnak.  
Így múlik el a világ dicsősége.
Akik ismernek, tudják, hogy nekem nincs se simogatós, se nyomogatós telefonom, igaz, hogy a fiatalabb generációnak köszönhetően ki tudja hányadik számítógépem jó átlagos fejlesztésű szoftverrel rendelkezik, mégis egyre keservesebben tartom szinten a gép állapotát, amelyet ugye folyamatosan vírusok fenyegetnek, s számos olyan tartalom tölti meg a memóriáját, amely teljesen fölösleges stb, stb.
Értelmiségi pályán mozgó osztálytársamról tudom, hogy sose volt, és nem is kívánja, hogy legyen számítógépe. Ez vigasztalásomra van, mert nem én vagyok a sereghajtója azoknak, akiket kevéssé vonz ez a csodamasina. Nekem alkalmas eszköz, hogy az írógépnél rugalmasabban írhassak-szerkeszthessek-javíthassak szövegeket. Többre nem vágyom. Nekem megfelel a fotók eredeti színe, az egyszerű tördelés, a legolvashatóbb betűtípus, s a magyar helyesírás-ellenőrző program.
63. ZSOLTÁR. VÁGYAKOZÁS ISTEN UTÁN (Dávid zsoltára, amikor Júda pusztájában tartózkodott.) Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld. Téged keres tekintetem a szent sátorban, hogy erődet és dicsőségedet megláthassam. Mert kegyelmed többet ér, mint az élet, ajkam dicséretet zeng neked. Magasztallak egész életemen át, s nevedben emelem imára kezem. Lelkem eltelik veled, mint zsírral és velővel, s a szám ujjongó örömmel mond dicséretet. Fekhelyemen rólad elmélkedem, éjjel virrasztva feléd száll a lelkem. Valóban, te lettél gyámolom, szárnyad oltalmában vigadozom. Lelkem hozzád ragaszkodik, jobbod szilárdan tart engem. Akik meg akarják rontani életem, azok lekerülnek a földnek mélyébe, kiszolgáltatva a kard hatalmának és zsákmányul a sakáloknak. A király azonban Istenben örül, s mind dicsekszik majd, aki rá esküdött, de a hazugok ajka elnémul örökre. Közöm. Az egyik legintimebb hangvételű zsoltár. Képei láttatnak, Isten és ember szoros kapcsolatára utalnak. Érdemes ízlelgetni ezeket a verseket: téged kereslek, rád szomjazik a lelkem; kegyelmed többet ér, mint az élet; lelkem hozzád ragaszkodik (más fordítás még kifejezőbb: Lelkem szorosan átölel téged), jobbod szilárdan tart engem; szárnyad oltalmában vigadozom. A taizéi dalszöveg így tömörít: „Ha tiéd Isten, tiéd már minden ... elég ő néked”. Pál apostol hangot hall: „Elég neked az én kegyelmem.”
Hát akkor ... Ennyi... Ennyi elég.