Mickey webnaplója

Tegnap nagykanállal ettük a gulyáslevest tészta és beleaprított krumpli nélkül, mert ugye a paleo-ketogén étrend (majdnem azt írtam: szekta) nem tűri a lazaságot.  
Délutánra vendéget vártunk, aki erősen késett elképzelésünkhöz képest, így először az M és E. páros érkezett a két kis lurkóval. Levinek most két botkalimpája volt. A kisebb „lóbiztató”, a nagyobb pedig már komolyabb védő fegyver. Letette őket a sarokba. Domi pedig rikoltozva fedezte fel az ismerős szögleteket négykézláb. Jó gazdához híven megkérdeztem tőlük, hogy miből ehetnek. A kesudióra esett a választásuk. Az mindenkinek megfelel, és szeretik is. Később Levente megbarátkozott a pisztáciával is. Addig ette jóízűen, amíg a készlet tartott. Mellé gitározott és néha a szintetizátorral rásegített, nekem pedig a lapgitárt kellett pengetni. Majd elfáradt és ráült az élére állított gitárra. Mondom neki: Úgy ülj rajta, hogy nincs több. Közben-közben lefőtt a kávé, kínáltam az első számú „versenyzőt”, mígnem befutott I., akit korábbra vártunk. Egy kávéval a kezében kiment a balkonra cigizni. Remélem, azt még nem bünteti a hatóság. Az asztalra került a virágok mellé néhány szelet kenyér, két tepertős nagy pogácsa, disznósajt, szalonna, császárhús és töpörtyű. Utóbbit nagyon szereti Domi. Egy nagyobb darabbal elszórakozott vagy félóráig, majd úgy tett vele, mint az ízét vesztett rágógumival szoktak tenni. Szó szót követett, téma témát, közben megfeledkeztünk róla, hogy a másik szobában egy tálcácska sütemény és desszert is fogyasztókra vár. Nos, ezután is várhat, mert a vendégek távozásáig nem került elő. Előkerült viszont az utolsó liter tartós tej, hogy a kávé élvezetét feldobja. A maradékot Leventének tettük csavaros palackba, hogy igya meg kakaónak. Egyedül ő fogyaszt tejet a családban. Nálunk most már senki. Másodmagammal korábban egy héten egy tucat literes tej elfogyott. De most paleo-ketogén...
A fiatalok fektetés miatt búcsúztak. Levente nem feledkezett meg a sarokba állított botkalimpákról. boldogan kapta kézbe mindkettőt.
Ezekkel a sorokkal kívántam igazolni, hogy nemcsak mi szűrjük meg, hogy mit szabad és mit nem ennünk, hanem a vendégeink is.
PS. Továbbmegyek. D. írja, hogy megkívánta a kapott csokoládét. Evett belőle valamennyit, de mivel felesége is visszafogja étkezését, mert fogyni szeretne, a maradékot leöblítette a félreeső helyen.
68. ZSOLTÁR. (ízelítő) AZ ÚR DIADALMENETE (A karvezetőnek – Dávid zsoltára) Fölkel az Isten, ellenségei szétszóródnak, futnak színe elől, akik gyűlölik. Eloszlanak, mint a füst eloszlik... Az igazak ellenben örülnek, ujjonganak Isten színe előtt, ujjonganak örömükben. Énekeljetek az Úrnak, zengjetek nevének dicséretet, készítsétek neki az utat, amely átvezet a felhők fölött! Örüljetek az Úrban, ujjongjatok színe előtt! ... otthont ad a hontalannak, a fogolynak visszaadja szabadságát...megremegett akkor a föld, Isten színe előtt szétfolytak az egek, Istennek, Izrael Istenének színe előtt. Örökségednek bő esőt adtál, Istenünk, amikor elgyengült, erőre kapattad. ... Áldott legyen az Úr mindennap, ő viseli terhünket ... a Hatalmas megóv a haláltól. ... Látjuk bevonulásodat, Istenünk, királyunk és Istenünk bevonulását a szentélybe. Elöl az énekesek, majd a hárfások következnek, közben a leányok, dobjaikat verve. „Magasztaljátok Istent ünnepi kórusban, magasztaljátok Istent, kik Izraeltől származtok!” ... Szórd szét a népeket, amelyek a harcban lelik örömüket! ...Zengjetek dicséretet az Úrnak, aki áthalad az egek egein, az ősrégi egeken ... Áldott legyen az Isten! Közöm. Nagyjából dicsőítő ének az Úrnak, aki gondját viseli az igaznak. És (Dávid felfogásával ellentétben) a bűnösöket is szereti. Talán azért hagyja veszni őket, hogy halálukban megismerjék az Úr könyörületességét, amikor szembesülnek torz mivoltukkal.