Mickey webnaplója

A szürkeség állandósulni látszik. Reggelre kelve esős időbe ütközünk. Délelőtt is folyton folyvást szemereg. A szürkeség ellen néhány sokat látogatott helyiségünkben felkapcsoltuk a villanyt, még mielőtt kedélyvilágunk is elszürkülne. Hűvös is van, de a távfűtés megállítja lakásunk határainál a hideget.
Megállít és határ.
Ki ne asszociálna azonnal a migránsokra, a népvándorlás részeseire, elszenvedőire, irányítóira, az egész gerjesztett borzalomra.
A citizen go oldal gyűjtést folytat a világ nyomorultjainak a megsegítésére. Kalkuttai Boldog Teréz anya mondására hivatkozik: "Addig szeress, amíg fáj, és amikor elkezd fájni, szeress még jobban!"  
Ez így rendben is volna. Nekem mindig a gyűjtők hitelessége a kérdéses.
Vasárnap a missziók megsegítésére gyűjtöttek. Azt értettem. Abban megbízom. Bízom benne, hogy jó helyre megy az adományunk. Jobban szeretném, ha az elesettek támogatását is egyházi berkekben folytatnák. Hamarabb megnyitnám nem létező pénztárcámat.
Egyelőre szilárdan kitartunk a fókavadászok, a rénszarvas pásztorok, a természeti kisnépek, a guachók étrendjénél. Feleség kitalálta, hogy melyik társaságba vigyük az islereket, amelyek a vasárnapi ebéd alkalmával csaknem érintetlenek maradtak. Ugyanígy még egy néhány előre csomagolt édességet is elviszünk. Nekünk pedig csemegének martad a töpörtyű, amelynek az ára mára már méltatlanul magas.
Emlékeimben felmerül az a kis történet, amelyet anyósom mesélt, aki az első világháború után a belgákhoz került. A házigazdák zsírszalonnát főztek, és a kinyomkodott töpörtyűt kiszórták a baromfiknak. Anyósom, aki kislány volt, igyekezett felkapkodni a tiszta szemeket, és jóízűen megette. A belgák igen elcsodálkoztak rajta, hogy mire vetemedett az a gyerek.
84. ZSOLTÁR. A ZARÁNDOKÉNEK (A karvezetőnek Gát szerint – Korach fiainak zsoltára) Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura! Lelkem vágyakozva eped az Úr udvaraiba; lelkem és testem sóvárog az élő Isten után. A veréb is otthont talál magának, s a fecske fészket, hogy kicsinyeit oda rejthesse, oltáraidnál, Seregek Ura, Istenem és királyom! Boldogok, akik házadban laknak, téged örökké magasztalnak. Boldog az ember, akinek ereje benned gyökerezik, s akinek szíve zarándokútra készül. Ha végigvonul a Baka-völgyön át, az a források völgyévé változik, a korai eső áldás bőségébe öltözteti. Egyre magasabbra emelkednek, a Sionon Isten jelenik meg nekik. Seregek Ura, hallgasd meg imámat, Jákob Istene, fordítsd felém füled irgalmasan! Isten, védőpajzsunk, tekints le, lásd meg fölkented arcát! Jobb egy nap a te csarnokaidban, mint ezer nap tetőled távol. Inkább álljak az Isten háza küszöbén, mint hogy lakjam a bűnösök hajlékában. Mivel Isten a nap és a pajzs, ő dicsőséget ad és kegyelmet. Nem tagad meg semmi jót azoktól, akik tiszta szívvel élnek, Seregek Ura, boldog, aki benned bízik! Közöm. Sokszor és sokféle apropóból idézi ezt a zsoltárt a liturgia. Pl. testem sóvárog az élő Isten után... vagy: Jobb egy nap a te csarnokaidban, mint ezer nap tetőled távol. És még: Boldog az az ember, aki benned bízik! Antropomorf kitételek: fordítsd felém füled ... tekints le ránk. Végül az elejéről: kedves a te hajlékod, Seregek Ura! Döbbenetes, ha mellé teszem Pál megfogalmazását: Testetek a Szentlélek temploma. Többek között ezek azok a hajlékok, amelyek kedvesek és Istentől lakottak.