Kora hajnalban kinézek az ablakon. Nincs jég, nincs hó. Még nincs. Hogy miért? Keresem az okát. Rákattintok a köpönyegre. Annak tizenöt napos előrejelzése mutatja, hogy egyelőre nem várható havazás, de 29-én és 30-án sűrű ködre ébredünk, a látótávolság nem éri el az egy km-t, havas eső pedig szintén várható még mikulás előtt (dec. 3. és 4). Magyarán kéznyújtásra tőlünk a tél, az év vége, újabb bizonyítéka annak, hogy „a szárnyas idő hirtelen elrepül, S minden míve tünő szárnya körül lebeg! Minden csak jelenés; minden az ég alatt, Mint a kis nefelejcs, enyész.” Nem tudok betelni Berzsenyi gyönyörű nyelvezetével. De túl a nyelvezeten ... emlékszem, amikor a gimnáziumban ezzel a verssel ismerkedtünk, bámultam ki az ablakon s nem tűnt olybá, hogy a szárnyas idő túl gyorsan el kívánna repülni. Ma már ez nem így van. Minden leírt szava beteljesedik. A vers azért oly életszerű, mert amit ír, az igaz, és ahogyan megírja, az olyan gazdag, mint maga az élet. Nyelvezete és mondandója egymást segítik, egymást erősítik. Ettől a vers hitelessége. Csapjatok agyon, amiért szavaim igazolására idemásolom a költeményt teljes egészében. Úgy vélem, hogy érdemes felidézni ezt a kicsi ékszert, s hagyni, hogy megszólaljon bennünk, visszahozva ifjúságunkat.
Berzsenyi Dániel: A közelítő tél
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak.
tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.
Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét fedi.
A hegy boltozatin néma homály borong.
Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
S most minden szomorú s kiholt.
Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.
Lassankén koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
Egy-két zsenge virágait.
Itt hágy s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhúnyt szememet fel nem igézheti
Lollim barna szemöldöke!
Keletkezésének ideje kb. 1804. Amikor tanultuk, százötven éves vers volt. Ma több mint kétszáz éves. Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül.
119. zsoltár. A törvény dicsérete
Chet
Kijelentem, Uram: az az osztályrészem, hogy engedelmeskedjem szavadnak.
Szívből fohászkodom színed előtt, könyörülj rajtam, ahogy megígérted. Átgondoltam útjaimat, lábam parancsaid szerint irányítottam. Sietek, nem késlekedem, hogy utasításodnak eleget tegyek. A gonoszok csapdája meg akart fogni, törvényedet mégsem felejtem el. Még éjszaka is fölkelek, hogy áldjalak igaz végzésedért. Barátja vagyok mindazoknak, akik félnek téged, mindazoknak, akik követik parancsaidat. A föld tele van jóságoddal, taníts meg, Uram, törvényedre!
Tet
Jót tettél szolgáddal szavad szerint, Uram! Taníts okosságra és józan belátásra, hiszen törvényeidre építek. Mielőtt csapás ért, tévelyegtem, de most már követem irányításodat. Te jó vagy és jót osztogatsz. Taníts meg az általad szabott rendre! A gőgösek hazugságot agyalnak ki ellenem, de én szívből megtartom parancsodat. Szívük érzéketlenné vált a jóléttől, ám én törvényedben találom örömöm. Jó nekem, hogy szorongattatás ért, mert így megtanultam végzéseidet. Kedvesebb nekem szádnak törvénye, mint ezüstnek, aranynak minden gazdagsága. Közöm. A gonoszok csapdája meg akart fogni, törvényedet mégsem felejtem el (ellenáll a kísértésnek). Még éjszaka is fölkelek, hogy áldjalak igaz végzésedért. Idősödve elég a kevesebb alvás is. Nézem a plafont, s igyekszem visszaaludni. A zsoltáros olyan személyes kapcsolatot tart az Úrral, hogy éjjel is áldja nevét a neki adott törvények miatt. Felfedezi a teremtett világban is Isten jóságát. A jólét feledteti a törvényeket, a sorscsapások pedig visszaterelnek az Istenhez. (Jó nekem, hogy szorongattatás ért.) Az istentől kapott parancsok többet érnek az ezüstnél, aranynál, mert segítenek élni. Akkor is, most is. Ama – et fac quod vis!
Utolsó kommentek