Mickey webnaplója

Évtizedek óta félretett térképeink igen sokfélék voltak.
Lapokra esett Kogutowicz-atlasz
a föld földrengési térképe,
néhány amerikai államé (a National Geographic melléklete),  
néhány megyetérkép,
néhány várostérkép,
turistatérképek,
    hazaiak
    nyugatiak
kerékpár utak térképei
néhány kerület térképei
utcaneveket mutató régebbi térképek
egyebek.
Nem is folytatom. Ha van térképem, ha nincs, a földrengésre nincs hatással a térkép.
Amerikába utazni nem vágyom
A városok fejlődnek, a bennük közlekedést ki kell tapasztalni.
A turista térképekkel hasonló a helyzet. Ahol régen húzódtak a jelzett utak, ma már máshol vannak.
Éva két térképet hozott annak idején a Dolomitokból. Nem vágyunk odamenni.
Az autóstérképek is csupán történelmi csemegék. Útpályák építése révén máshogy kell közlekedni, mint egykor. Ráadásul a mai sofőrök a GPS-re támaszkodnak. Az ingyen van és precíz.
A kerékpárutakkal is az a helyzet, hogy sokkal több ma a lehetőség, mint egykori térképeink mutatták.
Afrikai térképünk még a Belga Kongót ismeri. Minek?  
Ami az utcaneveket illeti,
ha elég régi egy bp-i térkép, rajta Széll Kálmán tér szerepel,
ha kicsit újabb, akkor a Moszkva tér elnevezés.
Ha mai a térkép, akkor újra Széll Kálmán teret fogunk rajta találni.
Korunknál (egészségi állapotunknál) fogva a turizmus mai térképei is nyugton hagynak, nemcsak a régiek.
Egyelőre az autó csomagtartójában várják a térképek, hogy kivigyem őket a könyvmegállóba. De ha valakit érdeklik ezek a vacakok, viheti.
Megkegyelmeztem egy budapesti térképnek, mert gyerekkoromban vettem vásznat, keverem csirizt, daraboltam lapokra a térképet és ragasztgattam eggyé. Nem szolgálta meg a beléfektetett energiát, de akkoriban jó ötletnek tűnt.