Ha már a hangos könyv alapján megpróbáltam a Belső várkastély második szobáját kijegyzetelni, megérdemli, hogy a mai poszt ez a sűrítmény legyen. Tehát a 2. lakás lakói.
A lakók nem kerülhetik el a kísértést. Szenvednek, de nincsenek már olyan veszélyben, csak éppen többet szenvednek. Értik az Úr hívását. A bestiák (démonok) veszélyesek, de az Úr örül a lakók szeretetének. A bűnök miatt szenvednek sokat a jók. Az Úr prédikációkon, betegségeken szenvedések által szólítja meg őket. A legfontosabb itt a kitartás. Nagy harcot folytatnak ugyanis a gonoszokkal. Az itt tartózkodók a vezeklést vállalják. Az Úr ad nekik létet. A világ tele van hazugsággal (már akkor is?!). Az kiüresedett tartalmú dolgok halottá teszik az e világi dolgokat. A gonosz támadásai miatt a 2. szobába tért lelkeknek hosszas ápolásra van szükségük (lelki kísérő, vezető legyen jelen sokat). A pokol összefog, hogy magához rántsa a lelkeket. Ha a lakó nem hagyja megát legyőzni, akkor a gonosz felhagy támadásaival. Ne gondoljuk, hogy az elején kellemes dolgok történnek. A belső szobákban a lélek már azt akarja, amit Isten akar.
Aki képes többet szenvedni, tegye meg. Isten tudja, hogy mik valók nekünk. Aki imádkozik, azt akarja, amit Isten akar. Ebben áll a tökéletesség. Tegyük meg azt, ami rajtunk áll. A belső harchoz nem erőlködni kell, inkább szelídségre van szükség. Krisztushoz fűződő viszonyunk legyen olyan, hogy kapcsolatunkból következhessen: Krisztus az Atyához visz bennünket. Most már napok óta asztalomon hevert kézírásos jegyzetem, ami immár mehet a szelektív hulladékgyűjtőbe.
***
Súly 96,8 kg.
Második napja erősödő köd. A FB-ra teszek néhány képet, meg ez egyszer saját macskakaparásomat (mielőtt eldobnám, lefotóztam).
142. ZSOLTÁR. AZ ÜDVÖZLET IMÁJA (Tanító költemény Dávidtól, amikor a barlangban volt. Ima.) Hangos szóval kiáltok az Úrhoz, hangos szóval könyörgök az Úrhoz! Kiöntöm előtte panaszomat, feltárom előtte gondjaimat. Ha aggódás tölti is el lelkem, te mégis ismered útjaimat. Az útra, amelyen haladok, titokban csapdát állítottak. Ha jobbra tekintek és nézem: nincs senki, aki törődnék velem. Sehol egy hely, ahol menedéket lelnék, senki, aki gondolna életemre. Uram, hozzád kiáltok és mondom: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában. Halld meg panaszom, mert nagy a nyomorúságom. Ments meg az üldözőktől, akik hatalmasabbak nálam. Vezess ki börtönömből, s akkor hálát adok nevednek. az igazak körém gyűlnek, mivel jót tettél velem. Közöm.
2015.12.11. 18:46 emmausz
Még egyszer a Belső várkastély 2. szobájáról
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr668157946
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek