Mickey webnaplója

Kosztolányi egészen biztosan az. Megtréfál kötetcímével. Kezembe akadt az 1943-as kiadású Révai-kötet: Kosztolányi novellái II. Belelapozok: Esti Kornél. Hogy is van ez? Novellákat reméltem, nem regényt. Ámbár. Ami azt illeti, laza szálakból összerakott valami ez. A két egymással ellentétes tulajdonságokat felmutató író és megszólaló alakja, Kornél, mint az az első fejezetbeli párbeszédükből kitűnik, megállapodtak, hogy ketten írják a sztorikat. KD nevét írják a kötet szerzőjeként a címlapra, de a könyv címe a barát Esti Kornél nevet viseli. A megszemélyesített személy, Kornél, még kajánul hozzá is teszi, hogy ő nyert, mert a cím nagyobb betűkkel van írva, mint a szerző neve.
Sir 46. f.
Józsue
Józsue, Nun fia, vitéz hadvezér volt és Mózes utódja a prófétaságban. ... az Úr hadait vezette! Nemde még a nap is megállt intésére... az Úr meghallgatta: ..., hadd tudják meg a népek hogy ellenfelük maga az Úr.
Kaleb
..., ő és Kaleb, Jefunne fia, bátran szembeszálltak a tömeggel, s így elejét vették, hogy a nép vétkezzék, elhallgattatták a gonosz zúgolódást.  Ezért ők ketten kivételek lettek a gyalogos hatszázezer közül, és bevonulhattak örökrészükbe, a tejjel-mézzel folyó országba. ...
A bírák
Azután a bírák, mindegyik név szerint, mind, akinek a szíve nem lett hűtlen, és aki Istennek nem fordított hátat: legyen áldott az emlékük! Pihenőhelyükről hajtson ki a csontjuk, viseljék újra meg újra a nevüket e híres férfiak leszármazottjai.
Sámuel
Sámuel az Úrnak kedvelt prófétája, ő alapította meg a királyságot, és fejedelmeket kent föl a nép fölé. Ítélkezett a közösség felett az Úr törvénye szerint... Megkérdezték még a halála után is, és megmondta előre a király halálát. Felhangzott a földből prófétáló szava, hogy a nép bűneit így kiengesztelje. Közöm.  Óhatatlanul a Szondi két apródjának egy részlete rémlik föl bennem: „Hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl! / Mint bástya, feszült meg romlott torony alján: / Jó kardja előtt a had rendre ledűl, / kelevéze ragyog vala balján.” / Nekem ez azt mondja, hogy a nemzet nagyjairól való megemlékezés nem romantika, hanem egészséges magatartás, még tán hozzátehetem: az önvédelem, az önbecsülés kifejezése, amiről nem szerencsés lemondani.