Mivel párom rendesen köhög, és ezt éjjelre sem függeszti fel, visszaköltöztem a másik szélső szobácskába, amit annak idején hálószobának tekintettünk. Alapterülete ugyanakkorácska, mint a mostani, a nyílászárói elrendezése egészen mások. A mostani mellett szól a vizes helyiségek közelsége. A régi mellett, hogy az itteni fekvőhely észak-déli tájolású.
Mondják, hogy ha egy japán európai szállodába érkezik, kezében iránytűt tart, és mindenképpen ragaszkodik hozzá, hogy feje északi irányban legyen az ágyon. Most tehát magam is követem a japán módszert. Nem is tehetnék mást. Mindenesetre a harmadik éjszakát alszom át úgy, hogy álmomban nem tévedek el a városi forgatagban, és el se akarják lopni az autónkat. Ez persze lehet véletlen is, mert még nincs elég számszerűsíthető tapasztalat ahhoz, hogy valamiféle tendenciát bizonyítson, mindenesetre jól esik.
A szokott helyen az elrendezésből adódik, hogy nyugat felé esik a párnánk, és ez meghatározza, hogy éppen keresztben alszunk a másik szobácskához képest.
Ha megígéri feleség, hogy befejezi a köhögést, visszakúszok. Érdekel, hogy miket álmodok ott? Visszatérnek-e az idegen környezetben kóválygó álmok, az autóeltűnések, vagy sem.
Nem vagyok egyedül a rémálmok tekintetében.
Hányan izzadnak éjszakánként azt álmodva, hogy érettségiznek, és nem sikerül megoldaniuk a matekpéldákat.
Velem ez nem szokott előfordulni, pedig érettségink óta éppen hatvan év telt el, ami ha jól számolom évi 365 napokat véve alapul, éppen 21 900 éjszaka.
Bevallom, hogy már annak idején nagyon reméltem, hogy eltörlik az érettségit, de nem tették. Túlestem rajta, mint a kanyarón, és ha nem csal az emlékezetem, soha nem álmodtam róla többé.
Hogy miről „álmodtam”?
Hogy postás leszek, mert az biciklizhet.
Esetleg kalauz, mert az meg ingyen villamosozhat.
Később hegedűsként zenekari pályát szerettem volna.
Majd hol kertész, hol pszichológus, hol vegyészmérnök akartam lenni.
Nem jöttem rá, hogy a kereskedelmi főiskola, és maga az áruforgalom kevéssé köt le.
Utóbb esett le, hogy természetes érdeklődésemnél fogva kb. a fililógia felé kellett volna orientálódnom.
Mivel íráskészségem adva volt, publicista lettem.
Csaknem író.
Külön írva: csak nem író.
2025.05.15. 13:37 emmausz
Élve és alva
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr1018859932
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek