Fontos.
Fontos volna.
Fontos is.
Egy mérnök azt találta mondani, olcsóbb volna, ha a hidak bekerülési értékének évente 1%-át a karbantartásukra fordítanák. Értékük tartósan megmaradna, küllemük is sokáig eredeti szépségű maradna.
Felvetődhet még, hogy mi olcsóbb, egy megépített műtárgy folyamatos ápolása, vagy újra való lecserélése.
Tudja a csoda.
Mindenesetre nincs hervasztóbb, mint látni egy játszóteret, miként kezdenek rozsdásodni az eszközök, miként lóg tépetten egy korábban működő hinta.
A karbantartás azt sugallja, hogy amink van, azt megbecsüljük. Akarjuk, hogy sokáig éljen, szolgáljon, működjön.
A hiánya pedig azt: dobd el, végy, építs másikat, felejtsd el a régit.
Sokszor sétálok a környéken.
A közeli szabadtéri múzeum vaskerítése rozsdaszínű.
A nálunk járó turisták a kerítés láttán csóválhatják a fejüket: Mi nincs?
Festék, ecset, kedv a felújításra, munkáskéz, amely elvégezné a feladatot?
Túlságosan bürokratikus a pályáztatás rendszere?
Talán mindből van a nagykalapban valami. Jó volna, ha megváltozna valami.
Vagy legalább akadna valaki, aki megkonstruálná a kerítésfelújító automatát.
2016.05.10. 14:32 emmausz
Karbantartás
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr598702066
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek