Egyszer voltam a MEEI-ben, a süketszobában. Minden hangot elnyelnek a vattafalak. Az elhangzott szavak, dallamok visszhangtalanok maradnak. Ha nem szól semmi, süket a csend, mint szélcsendben az Antarktisz.
Voltam már hallásvizsgálaton. Megállapíttatott, hogy olyanféle halláscsökkenésem van, ami génörökletes. Anyai nagyanyám hallása volt csökkent mértékű.
Aki nagyot hall, többféle módon tájékozódhat.
1. Annyiszor kérdez vissza, ahányszor nem érti, miről van szó. Előbb-utóbb mindenki terhére lesz, mert megunják az örökös értetlenséget. A türelmetlenebbje azután olyan hangerővel közöl neki dolgokat, hogy azt hiszi a hallássérült, hogy beszélgető társa haragszik rá, pedig csak azt nem könnyű kitalálni, hogy hol van az illető hallásküszöbe.
2. Nem kérdez vissza sose. Megpróbálja kitalálni, hogy miről van szó, mit kérdeztek tőle. Ez többé-kevésbé udvarias módszer, nem vizsgáztatja a többieket türelemből.  De hosszabb távon kudarcos lehet. Olyankor, amikor megkérdezik, hogy hány óra van, a sérült hallású meg rávágja, hogy holnap lesz a születésnapja.
3. Hallókészülék. A sima 45 000ft, a drága kétszer ennyi. Ami közös lehet: ha egynél több ember beszél, akkor a hangélmény a kocsmai söntések hangegyvelegét eredményezi. Nem hallja ki belőle a neki szólót az illetékes.
4. Bömbölteti a hanghordozókat. (Szegény szomszédok, szegény családtagok.)
5. Beletörődik a világ elhalkulásába. Lehet azt végigcsinálni. (A decrescendo nem jön magától, azt meg kell csinálni Maklári Lajos). A Prédikátor könyve „nemszeretem éveknek” nevezi ezeket, amikor többek között „bezárják a külső kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat; amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton...” Hozzáteszi szokása szerint: Minden hiábavalóság, ez is hiábavalóság. (Préd 12,4)
Két ön-ironikus vicc. A kedvenceim.
A) A kiharapott húsvéti csokinyuszik egymás közt: Te, fáj a s*em ( persze, leharapták). A másik: Mit mondtál? (hiányzik a füle).
B) Két ember beszélget: Te, ismered a Kovácsot? Amaz visszakérdez: A Kovácsot? Az első: Kit?
Ízelítő a Jeremiás 28. f.-ből.
Vita Hananjával
... Hananja próféta beszédet intézett Jeremiáshoz az Úr templomában, a papok és az egész nép jelenlétében. Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: „Összetöröm Babilon királyának igáját. Két esztendőn belül visszahozom erre a helyre az Úr házának összes edényét, amelyet Nebukadnezár, Babilon királya vitt el innen, és Babilonba hurcolt. ...Jeremiás próféta így válaszolt Hananja prófétának ... Bárcsak így tenne az Úr... a prófétáról, aki békességet jövendöl, csak akkor ismerik el, hogy valóban az Úr küldte, ha szava beteljesedik.” Erre Hananja próféta levette Jeremiás próféta nyakáról az igát és összetörte. Majd így ... „Így fogom letörni két esztendő múlva Nebukadnezárnak, Babilon királyának igáját az összes nemzetek nyakáról.” ... az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz: „Menj el Hananjához, és mondd meg neki: a faigát ugyan összetörted, de én vasigát csinálok helyette. ... Vasigát teszek mind e nemzeteknek a nyakára, hogy meghódoljanak Nebukadnezárnak, Babilon királyának..., Hananja! Nem küldött téged az Úr! Mégis arra vetted rá a népet, hogy hazugságban bízzék. Ezért azt mondja az Úr: Elpusztítalak a föld színéről, még ebben az esztendőben meghalsz, mert az Úrtól való elpártolást hirdetted.” Meg is halt Hananja még abban az esztendőben. Közöm. A viták a politikusok között folyik, de az egyházak között is olykor. Nem látjuk tisztán a jövőt, amely olykor biztató képet mutat, máskor nem is látszik olyan biztatónak. Fel-felbukkannak látó emberek, hamis próféták, akik jó üzletet szimatolnak a világvégi hangulat megnyergelésében. A Mester, a Szegletkő az egyetlen hiteles, aki viszont azt mondta, nem ismeri senki sem a napot, sem az órát, amikor eljön a vég, egyedül az Atya. A mi dolgunk a hiteles élet. „Jöhet bármiféle kataklizma, attól nekem ma még becsületesen kell kiporszívóznom” (plagizálom magamat).