Asztalomon néhány papírfecni, egyik oldalukon nyomtatott szöveg, amelyeknek a hátuljára firkantom hirtelen támadt ötleteimet, hogy katalizátorai legyenek napi posztomnak. Baj akkor van, most is, amikor a témák jegyzékét olvasva azt látom, hogy valamennyiről írtam már. Ismételni nem akarom magamat, új témát pedig nem adnak.
Megértek a kidobásra.
Egyiken ugyan látom, hogy a nyáron mi is történt?
No, nézzük csak.
Mint ismeretes, vejem, Fr. aktív valaki, és rendszerető. Így fordult elő, hogy rendet csinált az általuk is lakott szobában. Aztán ők elmentek a Palatinusra, én meg kerestem fél napig az olvasószemüvegemet. Nagyon elegem lett az eredménytelen kutatgatásból, s mivel értelmes helyeken nem találtam, rövid fohászt intéztem az Égbe, hogy segítsen Mária, mert nekem nincs épkézláb ötletem a szemüveg hollétét illetően. Még be sem fejeztem a mondókámat, amikor egy polcra esett a tekintetem. Ott volt.
Idő se kellett megtalálásához.
Két észrevétel:
1. Írás közben jutott eszembe, amikor odáig jutottam: „értelmes helyeken nem találtam”, hátha valaki azt gondolja, hogy a fejem tetején kerestem mindhiába.
2. Karinthy egyik krokija arról szól, hogy valaki megzavarja a kávéházban. Feltartja, s ennek a mozzanatait az író feljegyzi. Majd részletesen kidolgozza ezzel a címmel: Ő ad nekem témát. Nos, ilyen nekem ma a sok slágvorttal összefirkált fecni. Ők adnak nekem témát, avagy ők maguk a mai nap témája.
Ezekiel 9. fejezet
A büntetés
Akkor hangosan felkiáltott a fülem hallatára: „Gyertek elő, város ostorai! Mindegyiktek tartsa kezében öldöklő szerszámait!” És lám, megjelent hat férfi a felső kapu felől... Közülük az egyik férfi fehér ruhába volt öltözve, oldalán meg íróeszközök voltak. Beléptek és helyet foglaltak a bronzoltár mellett. Izrael Istenének dicsősége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán ..., így szólt hozzá: „Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne.” A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: „... járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta! Öreget, ifjút, szüzet, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemmel kezdjétek!” ... Azok elindultak, bejárták a várost és pusztítottak. ...én így kiáltottam: „Jaj, Uram, Isten, teljesen el akarod pusztítani Izrael maradékát, amikor rázúdítod haragodat Jeruzsálemre?” „Izrael és Júda házának igen nagy a gonoszsága, az ország tele van vérrel, s a város törvényszegéssel... számon kérem rajtuk útjaikat.” ...a fehér ruhába öltözött ember ... jelentette: „Megtettem, amit parancsoltál.” Közöm. Aki nem volt megelégedve a hamisságokkal, az megmenekült, a többiek elpusztultak. A képlet viszonylag egyszerű. Az élet szeretet, s az igaz értékek mentén viszi az életet lelkiismeretünk. A talmi kihullik a rostán, elvész, megsemmisül, hiszen nincs benne élet.
2016.09.18. 11:34 emmausz
Ők adnak nekem témát
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
Utolsó kommentek