Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy karácsony. Épp olyan karácsony volt, mint a korábbiak. Feldíszített fa, betlehem, talán felolvasás, közös éneklés, egyénre szabott ajándékok, jó kívánságok megosztása. Amikor az első örömködés zaja csillapodott, gyermeklányaimat megkérdeztem, hogy mindenki elégedett-e a kapott ajándékával? Sorra igenlő válaszokat kaptam. Akkor így szóltam hozzájuk: Nézzetek ki az erkélyre, mert van ott még valami. Tényleg volt ott valami. Kellett, hogy ott legyen, mert délelőtt felcipeltem a garázsból. egy vadonatúj női versenybicikli az ő méretükre szabva. Piros volt a váza, csilivili minden porcikája, egy BCA Comet. Egészen elképedtek a lányok a boldogságtól. Tél ide, mínuszok oda, Éva levitte egy körre a cangát, és örömmel újságolta, hogy megy, mint a parancsolat.
Idén okkal jutott eszembe ez a kb. 20 éves élmény, hiszen a kölcsönbe kapott s visszaadott Casio elektromos billentyűs helyett kaptam egy oktávval többet tudó Yamahát, feleség pedig a zihálva működő és fenemód lassú laptopja helyett egy korszerű számítógépet.
Nem igazán számoltunk vele, de talán éppen azért nagyon jól esett mindkettőnknek (annak ellenére, hogy századszor fogadtuk meg, hogy mérsékeljük az ajándékozási hóbortot), lévén Jézus születésének választott ünnepnapja, s nem a miénk.
A kapott ajándékok viszont kétségtelenül frappánsak.
Jövőre talán jelképesek is lesznek.
Ízelítő a Habakuk 3. f.-ből:
III. AZ ÚR SEGÍTSÉGÉNEK KÉRÉSE
Habakuk próféta imája (a siralmak dallamára). Uram, híred eljutott hozzám. Uram, tetteid megrendítettek; a mi időnkben is vidd őket végbe, a mi időnkben is add őket tudtul! Haragodban is gondolj az irgalomra! Közeledik az Isten ... méltósága betölti a földet. Ragyogása olyan, mint a napfény, kezéből sugarak törnek elő, abban van ereje. Előtte pestis jár, a nyomában láz halad. Megrendíti a földet, ha feláll, megrémíti a népeket, ha körülnéz. Leomlanak az időtlen hegyek, összedőlnek az örök halmok: az ő útjai ősidőktől fogva. ... Nyugodtan várom a szorongatás napját, amely felkél a minket nyomorgató népre. ... Az én erőm az Úr, az Isten. A szarvaséhoz teszi hasonlóvá a lábam, felvisz a magasságokba. (Az énekmester szerint. Húros hangszerre.) Közöm. Költői szépségű hitvalló ima. Érdemes a fejezetet végigolvasni. Hódolat az előtt az Úr előtt, aki mindenek felett áll, mindent létrehoz, létben tart és gondját viseli teremtésének.
2016.12.25. 06:41 emmausz
Karácsony és a bicikli
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr712072251
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek