Mickey webnaplója

Az ember mindig hazafelé tart – ideig tartó és örök hazájába egyaránt.
Hazafelé tart,
mert előtte messzire ment,
mert előtte dolgozni ment,
mert előtte elhagyta otthonát,
mert kikapcsolódást keresett másutt. Esetünkben egy édeni fekvésű házban, kertben a hegy és a tó között. Ahhoz, hogy valaki a napkelte látványát és csendjét, majd madárhangjait felfedezze, idejekorán ki kell kecmeregnie az ágyából. Kivéve, ha akkora szerencséje van, mint nekem: Hajnali félöt és félhat között valamikor kidob magából az ágyam. Ebben a kegyelmi időszakban együtt lélegzem a természettel, megfigyelhetem rezdüléseit, a pókok rendületlen szorgalmát, a hangyák illatanyagukban való járását-kelését, megfigyelhettem olyan fajokat, amelyek a városban ritkán mutatkoznak.
Majd a négy nap elteltével vissza saját otthonunkba. Mivel mi nyitottuk a balatoni házat, elgondoltam, hogy a természet erői miképpen veszik ezt a gesztust:
Megjöttek a két lábon járók, és azt hiszik, hogy övéké, amit eddig kulcsra zártak. Mi pedig tudjuk, hogy itt tartózkodásuk múló valami, néhány nap, és visszavesszük birodalmunkat. S folytatjuk állati-növényi életünket ott, ahol egy rövid zavargás idejére abbahagytuk. A pókok szövik hálócsapdájukat, a gyíkok lesben állnak a szúnyogokra, egyebekre várva, a rigók fakopácsok, galambok és egyéb égi madarak költéshez készülődnek, fiókákat nevelnek. A hangyákat persze mindez nem érdekli, az foglalkoztatja őket: kihozzák-e a bábokat, vagy dombot építsenek-e földből, mert esőzés közeleg. A kőtörőfű élete még ennél is szimplább. Talál egy kis repedést, és gyökeret ereszt. Él, ahogy tud, él ott, ahol lehet.     
Mi pedig vándorolunk.
Hazafelé.
Ízelítő a Rómaiakhoz írt levél 1. f.-ből:
Címzés, köszöntés, hálaadás
Pál, Krisztus Jézus szolgája, meghívott apostol, akit az Isten kiválasztott evangéliumának hirdetésére, amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért, Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról. Ő test szerint Dávid nemzetségéből született, a szentség Lelke szerint azonban a halálból való feltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult. Általa nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést, hogy neve dicsőségére munkálkodjunk a hitért minden nép között. ... akiket az Isten szeret, és a szentségre meghívott. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól! Először is hálát adok Istenemnek mindnyájatokért Jézus Krisztus által, ... nagyon szeretnélek látni benneteket, hogy ... kölcsönösen megvigasztaljuk egymást... Adósa vagyok görögnek és barbárnak, tudósnak és tudatlannak. Ezért készen vagyok, hogy nektek is hirdessem az evangéliumot. Az evangélium Isten üdvösséget hozó ereje minden hívőnek: először is a zsidónak, azután a görögnek. Isten igazsága nyilvánul meg benne, amelyet a hívő a hittel nyer el írva van: „Az igaz a hitből él.”
A pogányok rászorulnak a megigazulásra
A pogányok az igazságot elnyomják igazságtalansággal... Isten mivoltára műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük, mert fölismerték az Istent, mégsem dicsőítették, hanem belevesztek okoskodásaikba ... és oktalanná váltak. Isten fölségét fölcserélték a madarak, a négylábúak és a csúszómászók képmásával... Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak ... egymás iránt gerjedtek vágyra ... meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét... Tele vannak gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal. Megszólók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, fennhéjázók, kérkedők, agyafúrtak, szüleik iránt engedetlenek,értetlenek, hitszegők, lelketlenek, könyörtelenek... Közöm. Pál valószínűleg Korinthoszból írta ezt a levelet. Rövid krisztológiát rögtönöz levele elejére.  Okadatolja levelezését. Úgy érzékeli, hogy adósa a pogányoknak, adósa a görögöknek, belső indíttatás nyomán kezdeményez kapcsolatot a rómaiakkal. Tanítja őket, de minket is: Az igaz a hitből él. Persze nem akármilyen hitből, nem hiszékeny, csak a „szegletkő” hiteles tanításának hisz. Mi is ezt tesszük, mert Péter tudomásunkra adta, hogy nem adatott más név az ég alatt, melyben üdvösségünk volna. A Felségest viszont észre kell venni teremtése alapján.