Mickey webnaplója

Úgy átszövik életünket, mint nyaralót a pókok. No, nem gyerekkorom „for gentleman” sliccgombjára gondolok, nem is Gombosnéra, aki a „jövödelmezőségre” tanított, sőt nem is azokra a gombokra, amelyekből focicsapatot lehetett reszelni, de még azokra sem, amelyekből sose volt két egyforma, mert papírra varrt mintakollekció darabjai voltak, ám még anyám gombos dobozának kincseire sem, amelyben mindig rá lehetett akadni az éppen szükséges gombra.
Azok bio-gombok voltak a maiakhoz képest.
Inkább azokra a programozó gombokra gondolok, amelyeket civilizációnkban meg kell megtanulnunk kezelni. Ilyenekre: a személygépkocsi táv-ajtónyitójára, a tévé, a videó és a DVD-lejátszó távkapcsolójára, a bejárati ajtó programozott elektronikus kulcsára, a fizetéskor használt kártyák pin-kódjára, amelyet hibátlanul be kell pötyögtetni, különben megnyomhatod a sárga gombot, és kezdheted elölről (ja, kérem, megmondta Karinthy, hogy az automatán van egy piros gomb, amelynek megnyomása által kiugrik egy zöld gomb, amelyet szintén meg lehet nyomni). Tehát vannak a felsoroltak, de a nótának még koránt sincs vége. A teljesség igénye nélkül sorolom őket: van a sütőn, a mosogatógépen, a mosógépen, a mikrohullámú sütőn, a krumplisütőn, a dagasztógépen, digitális órás-rádión programozásra való gombok, és minden masinán más szisztéma szerint kell őket működtetni.
A mobilokhoz óvatosan kell hozzányúlni, mert élük televan érzékelő gombokkal. Elállítják a hangot, kikapcsolják a telefont, kilökik a memóriakártyát.
Tovább is van. Mondjam még? A digitális fényképezőgépemen annyiféle gomb van, hogy nem győzöm őket megtanulni. Ezek technológiai rendszerbe vannak kapcsolva. Mindent tudnak, nem úgy, mint a gazdájuk.
Aztán a számítógép az F1-F12 ig tartó gombjával és a gombkombinációk: Crtl+C, Ctrl+V és társaik. Aztán amikor a gép megmakacsolja magát, jön az inkvizíciós kérdés: Melyik gombot nyomtad meg? Mittudomén...
A nyomtató sem on-off típusú. Van még rajta karotta- és zöldszínű gomb is. Az egéren klikkelő gomb, a görgő és baloldalt az „előző-következő” gomb.
Belátható, hogy elveszünk a gombok és funkcióik között.
Itt abbahagyom. Elengedem egy enterrel az anyagot és megyek a légkondit átprogramozni, mert kezd hideg lenni. Párhuzamosan megnyomom a közlekedőbe helyezett ventilátor 3-as gombját, hogy a dolgozószobából nyomja át a hűvösséget a nappaliba is.
Ízelítő a Galata-levél utolsó, 6. f.-ből:
Keresztény közösségi szellem
...ha valakit botláson értek, ...intsétek meg szelíden... Hordozzátok egymás terhét... Aki beképzelt, önmagát áltatja...  dicsekvését mindenki tartsa meg magának... engedjen részt tanítójának minden javából... Amit az ember vet, azt is aratja. Aki Lélek szerint vet, a Lélekből arat örök életet. Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk. Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel.
Befejezés
Nézzétek, mekkora betűkkel írok nektek a saját kezemmel! ...Én nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak... aki Jézus jegyeit viselem testemen. A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel, testvérek! Ámen. Közöm. Az ember társas lény. Arra vagyunk kitalálva, hogy egymást szolgáljuk, szeressük. Mintha a világ nem ezt mutatná. Az én dolgom persze a magammal való foglalkozás, s kevésbé a világgal. A kellő változtatásokat magamban kell elvégeznem. Ábécédé, rajtam kezdé... – mondja a nóta. A legtöbben másokat bírálnak, és akarnak megjavítani, és magukat szeretik. Fordítva kellene: Magamat féken tartani, és másokat szeretni.