Mickey webnaplója

Az enciklika címe ugye Assisi Szt. Ferenc Naphimnusza kezdő szavai. A pápa transzcendens látásmódját tükrözik a körlevél utolsó szakaszai.
A család az élet kultúrájának a helye…. A családban tanulunk meg kérni, nem kényszeríteni, „köszönömöt” mondani, vagyis a kapott dolgok szívből jövő értékelését kifejezni, az agresszivitást és a mohóságot uralni, és bocsánatot kérni, ha kárt okoztunk. 213. p.
Hivatkozás ausztrál püspökökre: …meg kell vizsgálnunk életünket, fel kell ismernünk, hogyan sértjük meg Isten teremtését tetteinkkel és cselekvésképtelenségünkkel. A megtérésnek, szívünk megváltozásának tapasztalatára van szükségünk. 218. p.
A keresztény életeszményből fakad: …nem a többi teremtménytől elkülönítve létezünk, hanem gyönyörű egyetemes közösséget alkotunk a világ többi élőlényével… Az ökológiai megtérés… segíti a hívőt, hogy kibontakoztassa kreativitását és lelkesedését a világ drámai helyzeteinek megoldására, és hogy önmagát „élő, szent és kedves áldozatként” (Róm 12,1) felajánlja Istennek. 220. p.
A gondviselésről: Isten a világba egyfajta rendet és dinamizmust írt bele, amelyet az embernek nincs joga figyelmen kívül hagyni. Jézus a madarakról beszélve azt mondja: „Isten egyetlen egyről sem feledkezik meg” (Lk 12,6), vajon képes lesz-e bántani őket vagy kárt okozni nekik? …a hívőt ez az egész teremtés iránti mély testvéri szeretetre vezesse, amelyet Assisi Szent Ferenc oly ragyogóan megélt. 221. p. És még:
A keresztény lelkiség az életminőség felfogásának alternatív módját javasolja, és olyan prófétai és szemlélődő életstílusra bátorít, amely a fogyasztáshoz való ragaszkodás megszállottsága nélkül képes a mélységes örömre. 222. p. Következőleg:
…a józan növekedést válasszuk, és legyünk képesek örülni a kevésnek…  értékeljük a kicsinyt, adjunk hálát az élet kínálta lehetőségekért anélkül, hogy ragaszkodnánk ahhoz, amink van, vagy szomorkodnánk amiatt, amink nincs. 222. p.
Istennel egységben: szemléljük a Teremtőt, aki közöttünk és környezetünkben él, akinek jelenlétét „nem létrehozni kell, hanem fel kell fedezni és fel kell tárni. 225. p.
Imádkozzunk: …étkezés előtt és után megállunk, hogy hálát adjunk Istennek… a hívők újból vezessék be ezt az értékes szokást, és mélységesen éljék át. Az áldásnak ez a pillanata, még ha nagyon rövid is, emlékeztet minket arra, hogy Istentől függ az életünk, erősíti bennünk a hála érzését a teremtés ajándékaiért, elismeri azokat, akik munkájukkal biztosítják nekünk e javakat. 227. p.
Ajánlás a hétköznapokra is: Lisieux-i Szent Teréz példája nyomán ne szalasszuk el egy kedves szó, egy mosoly vagy bármilyen, békét és barátságot árasztó apró gesztus lehetőségét. Az átfogó ökológiához a mindennapi élet egyszerű gesztusai is hozzátartoznak, amelyek megtörik az erőszak, a kizsákmányolás és az önzés logikáját. 230. p.
Minden mindennel összefügg. Hogyan? Az isteni személyek szubzisztens [önmagukban fennálló] relációk, az isteni mintára teremtett világ pedig kapcsolati háló. A teremtmények Istenre irányulnak, és minden élőlény jellemzője, hogy valami másra irányul, így a világban rengeteg folyamatos kapcsolatot találhatunk, amelyek titokzatos módon egymásba fonódnak… Minden összefügg mindennel, és ez arra hív minket, hogy az egész világot átszövő szolidaritás lelkiségét alakítsuk ki, azt, amely a Szentháromság misztériumából fakad. 240. p.
Az Isten szeretet. A világ szívében továbbra is jelen van az élet Ura, aki nagyon szeret minket. Ő nem hagy el bennünket, nem hagy magunkra, mert végérvényesen eggyé vált földünkkel, és szeretete mindig segít, hogy új utakat találjunk. Áldott legyen! 245. p.
Ilyen pápánk van.
Ízelítő az 1Jn 4. f.-ből:
A lelkek megkülönböztetése
Szeretteim… Az Istentől származó lelket erről ismeritek fel: minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van. S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem Istentől való... Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki nem ismeri Istent, az nem…
III. A SZERETET ÉS A HIT FORRÁSA
Isten a szeretet
… az Isten szeretet. Isten szeretete abban nyilvánul meg, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül… nekünk is szeretnünk kell egymást. Istent soha senki nem látta... Abból tudjuk, hogy benne élünk, ...hogy a Lelkéből adott nekünk. Láttuk…, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül. Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban benne marad az Isten, és ő is az Istenben... Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad… bizalommal várjuk az ítélet napját... A szeretetben nincs félelem. Aki fél, abban nem tökéletes a szeretet. Isten előbb szeretett minket. Ha valaki azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug… Aki Istent szereti, szeresse testvérét is. Közöm. A fejezet kimondja az egyik legfontosabb örömhírt: Az Isten szeretet. Ebből következik a mi sorsunk, a világ sorsa, a viszonyunk Istenhez (előbb szeretett), a világhoz, annak javaihoz, és az istenképiséget magán hordozó, tehát hatalmas méltóságot viselő emberekhez. Isten mindenkiben lakást kíván venni. Erről tájékoztatja lelkiismerete.