Vettem egy flakon szamóca ízű szörpöt.
Mert évek óta nincs itthon ez a minőség.
Mert a Budget-jelzésű dolgok árfekvése elég jó.
Mert a szörpöt 30% engedménnyel forgalmazták.
Mert alapjában véve édesszájú vagyok.
Mert a szörp édesítőszeres, és nem cukrozott.
Megkóstoltam szódával hígítva.
Olyan volt, mintha a pályaudvari utasellátóban készült volna.
Olyan is, mint annak idején a Bambi volt.
A szoc. időkben is éltünk a lehetőséggel, és vettünk elfogadható áron készült málnaízű szörpöt.
Tudtuk, hogy nincs köze a gyümölcshöz, de a málnához igen.
Még kémiaórán tanultuk, hogy a gyümölcsészterek analízisét rég elvégezték a vegyészek, és úgy találták, hogy vegyi úton simán előállíthatók.
Nem tévedtek.
A málnaízű szörp olyan aromás volt, mint maga a gyümölcs. Olyan málnahű illatanyagot árasztott, mint a málna.
Emlékszem sokáig ittuk szódával a vadkörte-ízű szörpöt, de sok hasonló más gyümölcsízű üdítőt is forgalmaztak.
Előbb ittam mangóízű üdítőt, mint ettem mangót.
Mangóbb mangó volt a gyümölcslé, mint maga a mangó.
Félek, hogy a sűrített paradicsom is paradicsomabb, mint az igazi.
Ha viszont gyümölcscentrifugázott almalét iszom, egészen más aromával találkozom, mintha 100%-os almalét veszek a boltban.
Nem mindig találják el az igazit, mert ízfokozót használnak, mert egy kicsit megbolondítják, hogy rászoktassanak a fogyasztására.
Mindenesetre nem biztos, hogy igaza van régi reklámnak, amiben a fogyasztó elemi örömét dalra fakadva ekképpen fejezi ki mert ez műanyag. Csakis a műanyag!
Utolsó kommentek