Mickey webnaplója

Egyszer azt találtam mondani, hogy a környezetemben élők közül korosztályom tagjai végignézik a többiek elhunytát, vagy a többiek nézik végig azét, aki éppen soron következő. Megyünk reggel a misére, az a hír fogad, hogy B. I. elhunyt. Jövünk vissza Szentendréről, T. olvassa a FB-on, Futó Károly papbácsi (93) ma elhunyt. Isten nyugosztalja mindkettejüket. Az élők éljenek, a holtak nyugodjanak békében.
Ennyi bevezető után kiderül, hogy mise, reggeli után mi se fértünk a bőrünkbe, és újabb sétát tettünk, ezúttal Szentendrén. Nem sokat változott azóta, mióta ott jártunk. Már odafelé majdnem elringatott a HÉV. Elég pocsék a vágány állapota. Mindenesetre épségben megérkeztünk.
Először megnéztük a térképzés szépségét, párhuzamosan a boltok áruválasztékát, majd a Duna-parton sétáltunk vissza, hogy egy sikátoron keresztüljutva a főutcán visszatérjünk a HÉV-hez.
Közben ketten hasonló képességű mobilokkal hasonló minőségű képeket gyártottunk hasonló témákról.
Én még elmeséltem, hogy az Óbuda, ahogy ma mi látjuk nevű FB-oldal kezd kifáradni. Aktív tagjai oldalról, elölről, felülről, kívülről és belülről már valamennyi híres és hírtelen épületét, szobrát, felhőjét és árnyékát lefotózták. A K-híd rozsdáitól a Selyemgombolyítóig, a patakoktól a templomokig, a szobroktól a rétekig.
Mindent, de mindent.
Még lehet éjszakai képet mutatni arról, amiről eddig nappali képeket láttunk,
még lehet borús képet készíteni, amiről csak napfényeset láttunk,
még lehet fekete-fehéret kattintani arról, amit eddig színesben láttunk, és
még lehet normál színességűt lekapni arról, amit eddig csak túlszínezve láttunk.
Hazafelé, még találkoztunk a fiatalokkal. L. boldogan mutatta sárga autóját, ami három mozdulattal robottá alakítható.
Ők a könyvtárba tartottak, mi hazaindultunk ebédelni.            
Ízelítő a Jel 16. f.-ből:
A hét csésze kiöntése
…Rajta, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földre! első: Rosszindulatú, fájdalmas fekély keletkezett az embereken, akik a vadállat jegyét viselték... második: a tengervíz vérré vált, és minden tengeri élőlény elpusztult. A harmadiktól vérré váltak a folyók…  angyal: akik… a szentek és a próféták vérét kiontották, azoknak vért adtál inni. Rászolgáltak.  A negyedik az embereket tűzzel gyötörte. Az emberek kínlódtak a hőségben, mégsem kaptak észbe, káromolták az Isten nevét… Az ötödik csészétől sötétség lett… Az emberek… tetteiket nem bánták meg. A hatodik az Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize … a vadállat szájából tisztátalan lélek jött elő. Ördögi lelkek …harcra toboroznak az Isten nagy napjára… Összegyűjtötték őket a Harmagedónra. A hetedik csésze kiöntése után… egy hatalmas hang hangzott: Végbement! …akkora földrengés támadt, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön…  a pogányok városai romba dőltek... Minden sziget eltűnt, és a hegyeket nem lehetett többé megtalálni. Az égből mázsás szemekben jégeső zúdult az emberekre. Az emberek tovább káromolták az Istent. Rettenetesen nagy csapás volt. Közöm. Az ég és az e világ között a harc úgyszólván folyamatos. Oka kérdéses. Talán a főbűnök. Elsősorban a gőg. Az Isten elleni lázadás. Meg vagyunk nélküle is, osztja az észt a balga. És nem akar megtisztulni. Erre utalnak az egyiptomi csapások mintájára felépített szerkezetű képek a csészék kiürítéséről.