Mickey webnaplója

A melegfront kétségtelen jele, hogy kóválygunk, „majd elalszom együltő helyemben”. Pedig kikészítettem A Szív újság egyik tavalyi számát, melynek célkeresztjében az írás áll. Ki hogyan áll az írással, mi jó benne, mi nem, mit segít elő, stb, stb.
Próbálom olvasni a hosszú-hosszú leírásokat, de nem megy. Bármennyire érdekel is a téma, leragadnak a szemeim.
Így sose fogok rájönni, hogy mi is a jó az írás gyakorlatában. De talán nem is kell. Részint meg tudom fogalmazni, részint szeretek írni, így hát ha semmi értelme sincs, akkor is szeretek írni.  
Azt hiszem, hogy az írás az írástudó embereknek ugyanaz az evidencia, mint a sziklamászóknak a sziklafalak, és hatalmas csupasz hegyek. A kérdésre, hogy miért másznak azokra az ostoba nagy sziklákra akár az életük veszélyeztetése árán, lakonikus válaszuk ez szokott lenni: Mert vannak.
Így van ez az írással is.
Rendelkezésre áll a betűkészlet, és az írásra alkalmas felület, a tiszta lap, a tabula rasa. Az írót izgalomba hozza már a látványa is. Valamit fel kell jegyezni a felületre. Nyomot hagyni rajta, mint a repülőgép kondenzcsíkja és ha lehet, tovább maradjon fenn az írás amannál.    
Tegnap írtam SzöSzi vallomását, hogy miért ír, és hogy az újságíró félművelt.  
Még két gondolatát idemásolom.
Az egyik, hogy az újságírás sokszerű készség, amit alig lehet tanítani. Fejleszteni lehet, de olyan ez, mint az egyéb tehetségek. Aki otthonról nem hozott elég alapot, nem számíthat Nobel-díjra. Ám lassacskán fejlődhet valamennyire.
A másik felvetése, hogy még az újságíró titulus sem illeti meg azokat, akiket formálisan nem képeztek ki erre a szakmára. Ezek – megállapítása szerint – csak újságba író emberek.
Meglehet, hogy általánosságban igaza van, de akad kivétel.
Ahogy a NASA irodáiban található szlogen szól: A dongó teste aránytalanul nagy a szárnyához képest. De a dongók szerencsére nem tudják, hogy így nem lehet repülni.  
Hogy a tehetség és a szakmai képzettség mennyire el tud különülni egymástól, két példát említek, két amerikai íróét. Mark Twain hajósinasként indult. O’Henry börtönben ülve hozta össze novelláit. Nem is akárhogyan.  
Ha ez kevés volna: Karl May, a német író ugyancsak börtöncellájában vetette papírra remekeit.