Mickey webnaplója

„Ördög vigye az ilyen világot – mondja –, amelyikben már még ezek a tacskók is szavallni mernek. Bezzeg az én időmben… – s belekezd valamely történetbe, amit már százszor elmondott, de százszor elfeledte, hogy már százszor elmondta. Ami különben nem baj, csak egyészség legyen…” – írja Tömörkény. Nagyon finom ábrázolása a kéretlen ismétlésnek:
százszor elmondott, de
százszor elfeledte, hogy már
százszor elmondta.
Gondolom, nem tanította senki a jó stílust az írónak, hanem éppen azért lett íróvá, mert génjeiben hordozta a nyelvi leleményeket, az élvezetes nyelvi fordulatokkal való élést.     
Nem akarom úgy végigolvasni a novellásköteteit, hogy féleszemmel a menni-vel rokon értelmű igéket lessem. A Hajnali sötétben c. kötet első 100 lapján négy olyat találtam, ami nem szerepel Czakó Gábor gyűjteményében: elfárad valahová, útnak ered, úton van, fölkeres.  
***
Tegnapi hír, hogy gimnáziumi osztálytársam, Pálos István elhunyt szívinfarktus következtében az Uzsoki u.-i kórházban. Isten nyugosztalja őt!
Fogy a korosztályunk.
De sőt!
Úgy viselkedünk, mint a nap.
Itt elfogy, reggel meg visszajön. 
Ismerőseimre, őseimre, rokonaimra unokáinkra  fordítva: Némelyikük elmegy, némelyikük megszületik.