Mickey webnaplója

Pál, aki jól képzett és önérzetes farizeusként kezdetben üldözte a Jézus-hívőket, pálfordulása után többek között így ír a korinthoszi híveknek: „Ha hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem. Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenről azt tanúsítjuk, hogy Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel. Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. De Krisztus feltámadt a halálból…” 
Látjuk, hogy ez a logikus fejtegetés vízválasztó. Ez hitünk egyik titka. Megértése fontosabb, mint a húsvéti nyuszika, a tojások, a tojásfestés, -patkolás, -áttörés, stb., stb.
Fontosabb, mint hogy melyik párt győz a parlamenti választáson, fontosabb, hogy mit csinálnak az iszlamisták, mit az illuzionisták, mit a biciklisták. Életünk célosságát vagy céltalanságát meghatározó mozzanatot piszkál az Apostol.
Ady szavait kölcsönözve:
„Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.”
Tertium non datur.