A zuglói Ilosvai utcában a Fűrész utca sarokházának alagsorában kis közért működött. Az ottani öregember hagyományos formában szolgálta ki a sorban állókat, és minden tétel felírása után rákérdezett a folytatásra: „És még mit?”, miközben füle mögé helyezte ceruzáját. És még mit írjak? – kérdezem magamtól, és leveszem fülem mellől a képzetes ceruzát.
***
A szónok így fejezte be beszédét: Ez olyan igaz, mint ahogy itt állok, és ezzel elhagyta a pulpitust, leszállt az emelvényről. Miközben igazát nem vonom kétségbe, felkínált magas labdája lecsapását ki nem hagyhatom.
Egy közhely jut róla eszembe, de nem mondom el, csak elindítom: Pardon, szólt…
***
Jól indult a nap. A telehold még egy darabig az égen kacérkodott a felhőkkel. Kihasználtam az alkalmat és készítettem róla néhány fotót. Majd mire újból kimentem az erkélyre, hogy az immár látóhatárhoz közeledő égitestet lekapjam, eltűnt a látóhatár alatt. El a HHH mögött. Pedig alighanem pirosas színezetet mutatott volna.
***
Már tegnap elkezdett messziről villámlani, de elkerült bennünket az eső, pedig nagyon vártam, hogy lemossa a virágport a kocsi tetejéről. Tán csak lesz folytatása, hiszen itt az ideje a záporoknak.
***
Ugyancsak tegnap bent jártunk a városban, Pesten, ott is a Mester utcában. Nem a fotózás kedvéért mentünk oda, hanem a találkozás kedvéért, de ha már … készítettem néhány képet a megújult házakról. Mondom T.-nek: Oly régóta ismerjük a várost, hogy minden villamosmegállóról és a közte levő épületek sokaságáról tudnék gondolatokat megosztani. Volt már rá precedens.
Egyszer a 29-es buszon ért dolgokról számoltam be, másszor meg a Fehérvári úton villamossal utazva idéződtek fel kelenföldi élményeim, amelyeket FB-ra vetettem, s a lapszerkesztő elkérte az Újbuda c. kerületi újságba közlésre.
Megkapta, meg is jelent.
Utolsó kommentek