Előbb HÉV, majd metró. A metró alsó peronján középkorú asszonyka próbálkozik. „Vonatjegyre kellene pénz.” Persze. Akár a mondat elejét el is hagyhatná. Kellene pénz. Jut eszembe a közhely: Főnök, van egy cigije? Buszjegyre kellene. Azt hiszem, a lejmolás magasiskolája rejlik a képzavaros szövegben.
Vajon van-e még olyan balek, aki miatt megéri a peronon kínlódni a megkopott szöveggel?
Érkezik a metró. Leülök. Velem szemben egy házaspár. Mind a férfi, mind a nő a Lokál c. lap egy-egy pld.-át olvassák. Megállapítom magamban, hogy a házaspár egyféle bilokációt valósít meg:
bi-lokálnak.
Melléjük telepedik egy úr. Üdítő kivétel a szép új világban. Se nem olvassa a Lokált, se nem használ mobilt. Csak ül, mint én. És néz és hall. Egyszer csak elmosolyodik. Azon mosolyog, amit hall a mellette ülő asszonytól, aki a Lokálban talált valami érdekeset, és most magyarázza férjének. Én csak a zajt hallom, azt nem, hogy min mosolyog a harmadik fél, akinek a szeme most rám nevet, ti. hogy vajon értem-e, amit ő hallott? Én visszamosolygok, és tudomásul veszem, hogy soha ebben az életben nem tudom meg, miféle szamárságról esett szó a Lokál-fogyasztó házaspár között.
Leszállunk.
Az Örs vezér téri aluljáróban lányka énekel. Énekel?... Tisztán intonálva kiáltja el nótáját, közben kezével nyúlkál, úgy, mint aki éppen pénzt vesz át. Túljutunk rajta is.
Fent az IKEA oldalán óriásplakát, rajta a felirat: ÁLMAIDNAK SEMMI SEM SZABHAT HATÁRT.
A freudi kisördög dolgozik bennem. Azonnal átfordul a felirat a következők szerint: Árainknak senki sem szabhat határt.
Mi tagadás, rendes árat kérnek mindenért. Mondják, hogy Bécsben olcsóbb az IKEA. Lehet, oda nem tervezek menni a közeljövőben.
***
A tegnapi történések beszámolója után egy mai: Elek Laci jezsuitának készül. Ma diakónussá szentelik a Mária utcában. Isten áldja!
Utolsó kommentek