Mise után a plébánia kertjébe óvakodtam, hogy felvételeket készítsek a szinte egy időben nyíló virágokról. Olyan szemgyönyörködtetők, hogy az emberben felmerül, ha csak poénból is: nem sérti vajon a személyiségi jogaikat, ha lefotózom őket.
Persze nem, mint a hajléktalanok esetében.
VD írja, hogy először adott kétezret, mert le akarta fényképezni a párt, egy idősödő nőt és egy férfit. A szociofotó jól sikerült.
Másnap ugyancsak fotózni szerette volna őket, de immár csak ötezrese volt.
Kérdezte őket, hogy vissza tudnának-e adni háromezret. Persze, hogy nem. Megkapták a nagyobb pénzt. Délután aztán újra összefutottak az utcán. A férfi azt kérdezte, hogy D. fizetne-e egy kávét nekik?
Mire ő csak huncutul elmosolyodott.
Hát ez a helyzet a személyiségi jogok környékén.
Szeretem D adakozókészségét, s az akciókról szóló tájékoztatását is. A legérdekesebbet is idemásolom:
Az öregasszony két befőttesüveget árusított száz forintért. D. odament hozzá és mint írja: „Lealkudtam ezerre”. Majd a következő sarokig magával vitte a zsákmányt, nehogy megsértse a hölgyet. Csak ott tette le egy fal tövéhez a neki nem kellő befőttesüvegeket.
Én meg maradok a virágoknál.
Ingyen szépek és nem is feleselnek velem.
2018.05.14. 10:30 emmausz
Ingyen szépek
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr4813927866
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek