Kicsit Karinthy Mauthner Ödön-jére hajaz:
Tegnapelőtt keresztelő, huszonegy résztvevővel.
Tegnap Zs és M családja jelen rajtunk kívül.
Ma Zs.-ék délután haza.
Holnap kettecskén, bús öregem.
Übermorgen…
De holnap kinyitnak a boltok.
Holnap megtankolok a kb. 400/l árú benzinből.
Holnap megérdeklődöm a dokitól, hogy hogy vagyok.
Az idő egyebekben remek,
a füge a ház előtt még éretlen,
a fű lekaszálva.
(A fűkaszálókat a mindig elégedetlen helyi lakosság-népség előbb azért marasztalta el, mert későn fogtak a felmagzó perje lekaszálásához,
majd azért, mert ebédidőben abbahagyták a fűnyírást,
utóbb azért, mert, ha máshová rendelték őket, kimaradtak bizonyos fűsávok,
mások meg az egyenetlen magasságú nyírás miatt.
Erre kontráztak rá azok, akik szerint alig maradt fű a gyökéren, így ki fog sülni a napon.
Az igazság pedig az, hogy mindig zöldell valami a réten.
Ha fű, akkor fű,
ha hosszú, akkor hosszú,
ha rövid, akkor az,
ha még rövidebb, akkor bábakalács,
ha sivatagi szárazságú, akkor valamiféle bőrlevelű, vaskos, már-már kaktuszszerű növényfaj érvényesül.
A nótaszöveg szerint
télen nagyon hideg van,
nyáron nagyon meleg van,
ősszel esik az eső,
soha sincsen jó idő.
Ugyanez a nyafogást érzem a gyeppel örökké elégedetlenkedő honfitársaink megnyilvánulásaiban.)
2018.05.21. 09:19 emmausz
Zizegés
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr413989906
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek