A tegnapi posztom Székely János püspök könyvéről szólt.
Szólhatna a mai is, mert egy tévébeszélgetést láttam, amelynek során Székely János Szentföldről írt kötetét mutatták be többen (többek között maga a szerző is).
Úgy tűnik, hogy az idei karácsonyi könyvvásár egyik értékes ajándéklehetősége ez a színes útikalauz.
Most mégsem erről akarok megemlékezni, hanem az egyházi év utolsó vasárnapjáról.
A szokásos orgonajátéktól eltérően, megint fúvósok tették rá a pontot Krisztus Király ünnepére.
A trombiták elmondták, hogy Krisztus győz, uralkodik és parancsol.
Persze nem ilyen prózában, hanem a megszokott latinsággal:
Christus vincit,
Christus regnat,
Christus, Christu-us i-imperat!
Aztán mintegy megerősítésként mellét fújták még Charpentier Te Deumját.
Mivel már a Youtube-on az eredetit is hallottam korabeli hangszereken, telhetetlen lettem: Érdekessé tenné az előadást a mű elején felhangzó hosszas üstdobszóló.
***
Azon gondolkoztam, hogy hasonló stílusgazdagságot mutat két egymástól távoleső művészeti ág.
A zenében az orgonák gazdag hangszín- és effektus- lehetőségei hasonlítanak a számítógép tipográfiai lehetőségeihez.
Saját gépemen 250 féle betűtípus között válogathatok.
Hát nem gyönyörű?
***
De ha már a gyönyörűnél tartok.
A ma reggeli napfelkelte, az volt igazán gyönyörű.
Néhány képet megosztok róla a FB-oldalamon.
Utolsó kommentek