Miért élnek gyötrőink – láthatólag – jólétben? – kérdezi Szolzsenyicin. Válaszol is rá: „A földi élet célja s értelme nem a boldogság, mint általában hinni szoktuk, hanem a lélek fejlődése. Ebből a szemszögből nézve a mi gyötrőink bűnhődése a legborzasztóbb: elállatiasodnak, kivetkőznek emberi formájukból. Így közeledve a problémához megértjük, hogy azoknak kell szenvedniük, akiknek a fejlődéséhez van remény.”
„Akkor vadul meg az ember, ha egyszer vérrel szennyezte be magát. (No hiszen, kórházban olvasom e sorokat, ahol a vérvétel mindennapos.)
…Hisz a kegyetlenséget (osztálygyűlöletet) dicsőítették, belénk nevelték… ha a jóság csak gúny tárgya, a szánalom, az irgalom kész nevetség, akkor már végképp nem lehet megfékezi a vértől megittasultakat.”
(A kórházban a szomszéd ágyon fekvő megfogalmazta, hogy szereti a belevaló szabadszájú ápolókat. Én nem azokat kedvelem, hanem azokat akik bratyizás helyett korrekt módon elvégzik munkájukat, és nem a pletykákat hozzák-viszik némi baksis fejében.)
Álljon itt összegzésképpen a szerző, Szolzsenyicin verse.
Úgy elvetélni, úgy eltékozolni,
a drága jó magot, hogy tudtam volna, s hova
Hisz Téged dicsértelek zsenge éveimben
s szentegyházad volt lelkem otthona.
A könyvek csillogó, hiú okossága
elkápráztatta gőgös agyamat,
hittem a világot megismerhetőnek
s hogy az élet titka titok nem marad.
Az ifjú vér buzogva áradt ereimben,
a világ szivárványszínekben tündökölt,
s közben hangtalan, hogy rá föl se figyeltem,
a hit oltára bennem romba dőlt.
De ím, a lét s nemlét határán tévelyegve,
míg csöpp híján elnyelt a szörnyű torok,
ajkamon a hála csendes rebegése,
ha megtett utamra visszagondolok.
Ma látom már: az értelem világa
ömlik el minden zugán, szögletén,
de nem gyarló eszemből, nem gyönge erőmből:
magasabb forrásból árad rá a fény.
A helyes mértéket immár visszanyerve,
az élet vizével oltom szomjamat
Hiszek, Világ Ura, hiszek újra Benned,
ki nem hagytál cserben, bár megtagadtalak.
Hit és nem hit. Alapvető kérdés.
A kórházban hetente megjelenik egy beteglátogató. Tanúja voltam annak, hogy egy sorstársam elmondta neki, hogy gyerekkorától fogva elszakadt a hittől, de szívesen elbeszélgetne egy lelkésszel mostani állapotában. Ígéretet kapott rá, hogy két napon belül felkeresi egy kórházlelkész.
Utolsó kommentek