Amit nem tettem meg gimnazista koromban, most kísérletezem azzal, hogy végigolvassam Kemény Zsigmond, reformkori író regényét (Özvegy és leánya). Igazából a nyelvezete érdekel, az a patina, amely részben elkopott, részben máig hat. Hogy érzékeltessem, miről van szó, egy bekezdést ideidézek a regényből: Mondjuk ezt: „Az ispán, midőn a kutyahecc megindult, nevetve tekinte az utcára; de kisvártatva komorodni kezdett arca, hegyesre pödré bajuszát – mi nála haragra mutat –, s hetykén közelített a lovaghoz; azonban amint a hely színére ért, s az idegen a kiszabadult Zelmira kíséretében mellette ügetett el, alázatosan kapta le süvegét, s mély bókra görbedt. A nép e jelenetet is észrevette, és indokát kezdé hüvelyezni.”
***
Mostanában sokat foglalkoztat a gondolat, hogy mennyire másképp látják a világot a különféle emberek csoportok. Másképp az „újbeszél” (Orwell) a „political correct” hívei, másképp az istenhívők, másképp az egyes korosztályok, másképp a szegények, másképp a gazdagok, másképp a nők és sokszor másképp a férfiak. Másképp a gyerekek, másképp az öregek, másképp a hatalom megszállottjai, másképp a beosztottak, másképpen a kreacionisták és másképp a fejlődéselmélet hívei, másképp az egyszerű lelkek és másképp a pallérozottak.
Az bizonyos, hogy a legnagyobb válaszfal a hívők és a hit tagadói között feszül. Hiába írta Weöres S.: „Egy hívő és egy eretnek, közös földön aratnak.” Ritka az ilyen.
A hívő elismer maga felett egy hiteles Abszolútumot, aki kinyilatkoztatásában tudomására hozta a követendő magatartást, gondolkozásmódot, erkölcsöt. A nem hívő nem ismer el senkit maga felett, aki számára érvényes erkölcsi stb. rendszert mutatna, s így saját elképzelései alapján evickél végig életen, az előbbiekben írt kapaszkodók nélkül, szabadon. Ha gondolkozási sémákat módokat, megismer, humanisztikus mixet kever magának, és ameddig kedve tartja, azok szerint él. Bármikor megváltoztathatja elveit.
Mindenki azt mondhatja erre, hogy ennél azonban bonyolultabb a dolog.
Persze. De ez csak egy poszt.
A FB-on a legpitiánerebb témáktól kezdve a komolyabbakig vége-hossza nincs az egymásnak feszülő megnyilvánulásoknak. Pedig egy markáns, korrekt mondattal többnyire rövidre lehet zárni a kialakuló vitát, pl. ezzel a mondattal:
Én ezt másképpen gondolom.
Pont.
2018.06.15. 11:30 emmausz
Régi magyar
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr6314050190
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek