Többször hivatkoztam már Tömörkény egyik novellájára, amelyben a kasza nem kerül a szemétbe, hanem amikor hasznavehetetlenné válik eme minőségében, a gazda átalakítja sarlóvá, azt utóbb késként még hasznosítja, majd bicskát reszel a maradék anyagból, pengéje elkopván sarokvasként még szolgál, és amikor az is megadja magát sorsának, akkor felvágja szegeknek.
Így működik ez. Valamiféleképpen mi is így működünk.
Kasza-korunkban csúcsra járunk, munkát választunk és abban helyt állunk.
De mivel 30 éves kor után csak „tünetmentes napok” várnak ránk, „sarlóvá” alakítva helyünkre kerülünk, megtaláljuk azt a hivatást, amely testre szabott, a mi testünkre szabott. Ez természetesen állásváltoztatást jelent. Sarlónkkal betakarítjuk a hatáskörünkbe tartozó gabonát, majd előbb-utóbb nyugdíjas évek elé nézünk.
Ez már a „kés” időszaka. Megy minden, mint a karikacsapás, késünkkel jókat kanyarítunk késünkkel az életből, esetleg a nyugdíj mellett tovább dolgozunk. Viszonylag gondtalan évek következnek. Még nem érezzük a kopást, de teljesítményünkkel sem szellemi, sem valamiféle sportágban nem nyernénk olimpiát. Aztán jönnek a háziorvos-látogatások. Nyilallásokról, fejfájásról, vérnyomás változásokról stb. számolunk be. Sebaj, mindenre vannak gyógyszerek.
Ettől még, ha késként már nem is, de „bicska”-ként még jól elboldogulunk. Csakhogy az élet nem áll meg. A kopások sem. Ám nem illik róluk beszélni, mert a jajgatás nem társalgási téma. Hát nem beszélünk róluk. Mi az egy késnek, akarom mondani „bicskának” (hiszen a kés mivoltunk immár a retró kategóriába tartozik). A bicska egyesek esetében és csak átmenetileg szikévé aljasul, mivel itt-ott beavatkozásokra szorulnak.
A házibuli azonban folytatódik, és „bicska” korszakunkat felváltja a „sarokvas” korszak. Hetykén játsszuk meg, hogy tudunk még ezt-azt, ugrunk, ha muszáj, hajolunk, ha erre kényszerít az élet (a felállás már körülményesebb).
Nem akarom szaporítani a szót, úgyis tudja, aki eddig elolvasta a posztot, hogy ezután a „szegek” időszaka következik életünkben. Hogy egy szeg meddig él, az nagyon változó. Attól függ, hogy mire használják, mibe ütik bele. Sokat már nem mozog, fényét veszti, eltűnik a szemünk elől, esetleg teljesen elrozsdásodik. Néhányuk leesik a földre, s úgy vész kárba.
Ám ezzel sincs baj.
A gazda új kaszát vesz, és a folyamat kezdődik elölről.
2018.06.29. 10:06 emmausz
A kaszától a szegig, s még azon is túl
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr3214081433
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek