Mickey webnaplója

Milyen jó, hogy van Facebook.  � Így mindenről értesülünk. ☹ – küldi valaki a kibertérbe.  
Igen. ...Meg arról amiről nem akarunk, és olyan is, amit jó nagy kanállal kevernek – válaszolja valaki.
Meg arról, amiről nem kéne értesíteni az illetékteleneket... – teszem hozzá.
A FB sok mindent elvisel. Én kevésbé. Nem szeretem a modortalan véleményeket. Ezekből név nélkül kiragadok egyet. Nem a hozzászóló szándékát kifogásolom, hanem az előadásmódot. Íme: „…minden gyökér itt parkolja le az autóját, aki észak felől érkezik Budapestre.” Egy másikat obszcenitásánál fogva ide se másolok.
Hát mit mondjak: Jó, hogy van FB. és nem jó, hogy van FB.
Lehet, hogy nem jó, de van.
Akinek nem teszik, bármikor kiszállhat a FB-ból.
Magam is már többször elhatároztam, hogy kiszállok az ingyen adatszolgáltatók köréből. Dolgozzanak csak meg az elhárítás munkatársai a bérükért. Miért tőlem várják, hogy megírjam, amire vágynak.
Elhatároztam csakugyan, mégis maradok egyelőre. Nem zavar, hogy bizonyos mértékig transzparens az életem. Vagy ha nem is, de talán áttetsző.
Még a lehallgatások idején szoktam volt a telefonba mondogatni, ha némely rendszerkritikus gondolatom támadt: „Most a poloskának mondom…”, és mondtam a magamét.   
Ifjú koromban egy üvegezett belső fallal kísérleteztünk, jó lenne a tervezett fürdőszoba falának. Én ellenkeztem: Nem jó, mert belátnak. Ismerősöm megjegyezte: Na és. Mit látnak?
Hát ez is igaz.
Azért nem bánom, hogy elvetettem az ötletet.