Mickey webnaplója

Az úgy volt, hogy
vártam az indulást
vártam a Hévre
vártam a Combinóra
vártam a buszra
vártam a betegfelvételen
vártam a liftre
vártam az osztályos orvosra
vártam a kórteremre
vártam, hogy leszedje valaki a vért
vártam a kanülre (branülre)
vártam a lötty 40 óra alatti lecsepegésére
vártam a kanül (vagy branül) eltávolítására éjfél után fél kettőkor
vártam, hogy hajnal legyen     
vártam a zárójelentésre
vártam a liftre
vártam a buszra
vártam a combinóra
vártam a HÉV-re
vártam, hogy hazaérjek
vártam, hogy lesz-e valami nyalánkság (volt)
vártam, hogy mielőbb lezuhanyozzak.
Most várhatom a következő kezelést.
Mert (a Gumiarábikum nótájára)
Megvolt az ötödik, megvolt az ötödik, megvolt az ötödik, megvolt az ő—tő–dik
Gumiar-ábikum, gumia-rábikum… etc.
Most jőn a hatodik, most jön a hatodik…
***
Az úgy volt, hogy a beteg J. nevezzük Jeromosnak a múltkoriban a beteglátogatótól azt kérte, hogy küldjön neki egy lelkészt, mert gyerekkorában kimaradt életéből az istenhit mint olyan és egyáltalán. Kért és kapott is egy valakit, aki hiába próbálkozott vele, hogy az ésszel felfogható valóságon felül-kívül van egy másik is, amit képtelenség ésszel befogni. J. nem fogadta el ezeket a „dajkameséket”. Az élet (a halál?) úgy hozta, hogy J.-t operálni tervezték. Ám – mint hírlik – a kitűzött nap előtt kettővel J. elhunyt (RIP). Elgondolom, hogy az időből és a világból kiesve, felesve, túlesve sokkal többet tud az ésszel fel nem fogható valóságról, mint az, aki javasolta neki, hogy fogadja el, hogy létezik csak hittel megragadható lét.
Persze lehet erre azt mondani, hogy J. nem tudott meg semmit, merthogy maga is humusszá lett.
Én ezt másképpen gondolom.