Mickey webnaplója

Hajnalonta már elviselhető – legalábbis egyelőre a – levegő hőmérséklete. Kiülök az erkélyre, és szemlélődöm. Ha túlságosan korán ébredek, még éjszakai álmát alussza a gázgyári toronyóra. Négy óra felé tanúja voltam, hogy felkapcsolódott. Mintha érezné, hogy éjjel a kutyát se érdekli az idő múlása. Tehát felkapcsolódik, hogy aztán a reggeli virradatkor automatikusan kihunyjon. A telehold vöröses fényt tükrözött a minap, hajnalban már lefelé bóklászott az égről, és megbújt a magas fenyőfa mögött. Tegnap pedig láthattam a holdfogyatkozást, de egész éjszaka felhős volt az idő. Olykor esett is.  
A levegőben olykor szárnyasok tűnnek fel, többnyire galambok, varjak, szarkák és vadkacsák. Ritkábban sirályok is berepülnek a Duna felől a szárazföld irányába. Ami szokatlan: két ízben láttam áthúzni felettünk szürke gémet a hajnali órában.
Egyebekben csendes a korareggel. Csak időnként húz át egy-egy villanyvonat szerelvény a Nyugati felé, vagy Esztergom irányába. Ritkásan elhúz egy-egy busz is a Pók utcán, túl az Aranyhegyi-patakon.
Én meg összetolok két széket egymással szemben, felteszem lábamat a szemköztire, felteszem szemüvegemet is, hogy jobban lássak, és nem olvasok, hanem az olvasót mormolom, miután megittam hajnali hosszú kávémat.
A horizont szélén megjelenő nap átszúrja pászmákban a légréteget, és a fák csúcsán mutatkozik, majd lejjebb és lejjebb kúszik, hogy világossága betöltse a lakóhelyemet, a fővárost, az egész országot és egész Közép-Európát. A kelő Nap látványa sose unalmas, mert mindig más és más, és optimizmust áraszt, ahogyan a világosság letöri a sötétséget.  
Felkerekedve átszellőztetem a lakást, mielőtt bekapcsolnám a légkondit.