Egy korábbi tanácskozáson OV kifejtette, hogy nem embereket támad, amikor egy-egy témát kifejt, hanem eszméket vitat, döntéseket kérdőjelez meg. Ellenségeinek megadja a tiszteletet, de tényállásukkal szembeszáll, ha tévesnek ítéli. Nem más ez, mint a hitéből fakadó ellenségszeretet.
Láthattuk az EP szörnyű ülésszakán, hogy mekkora feszültség vibrált a levegőben. Mekkora önfegyelemre volt szüksége a magyar miniszterelnöknek ahhoz, hogy az őt személyében támadókat ép ésszel elviselje. Egyfelől tehát a parttalan szidalmazást, másfelől a méltósággal viselt csapásokat láttam a képernyőn. Talán nem foglalkoznék az EP-vel, mert nem ér annyit a téma, de ma éppen az ellenségszeretetről szólt az evangélium.
Jézus, aki „nem úgy beszélt, mint az írástudók és farizeusok, hanem úgy, mint akinek hatalma van”, ezt üzeni: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda másik arcodat is… Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas.”
Nem folytatom tovább, akit érdekel, nyissa fel a Lukács evangéliumot. A 6. fejezetben fogja találni a további részleteket a 27-38 versek között. OV hívő református. Próbálja megéli a fentieket. Ez meglátszott egész viselkedésén.
Még az jut eszembe: Melyik jótettemért akartok megölni? – kérdezi Jézus az ellenségeskedőktől. Mire azok: Azért, mert Istennek tartod magadat. Ugye az a baj, hogy nem tartotta magát annak Jézus, hanem az volt, az Isten Fia. Azok nem fogadták el annak. A keresztények meg igen. Máig támadnak minket emiatt. És fognak is. Jézus megmondta. Ha engem gyűlöl a világ, titeket is gyűlölni fog.
Mi, keresztények pedig nem gyűlölünk viszont, csak a bűnt gyűlöljük, ha tényleg komolyan vesszük hitünket.
A kérdés, hogy igaz-e a mondás: Nem az az erős, aki adja, hanem aki állja.
PS. Még megjegyzem, hogy a most olvasott Baktay-könyvben egy indiai értelmiségivel beszélget indiai és nyugati irodalomról. A sokoldalúan művelt indiai, „Szerdár Purán Szingh író, költő, tudós vegyész nem fordította el elméjét a szó legjobb értelmében vett vallásosságtól… így szól: A Nyugat írói és költői kevés kivételtől eltekintve csak a szavak bűvészei… ekvilibristái… leginkább szószaporításból állnak műveik. … De van valami, amiről egészen más a véleményem. Egyetlen tökéletes könyvet ismerek, amelyet Nyugat irodalmi kincseihez szoktak számítani. Ez az Újszövetség, az Evangéliumok. Nem olvastam felségesebb, csodálatosabb költeményt, mint a Hegyibeszéd… szomorú, hogy Európa szellemi képviselői, úgy látszik, nem ismerik az Evangéliumok könyvét. Vagy ha olvassák is, a krisztusi szellem hiányzik legtöbbjükből.”
Csakugyan szomorú. Tapasztaljuk.
2018.09.13. 10:37 emmausz
A mai perikópán eltűnődve
komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr1714237913
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek