Mickey webnaplója

Ági bedobta, hogy új témára volna szükség, ha tovább akar élni közös blogunk. Azt találtam válaszolni, hogy akik írni szoktak, meséljék el az általuk ismert legjobb viccet vagy anekdotát. A kérdés, hogy van-e egyáltalán legjobb vicc? Van, de lehet, hogy néhányuknak osztozni kell az első helyen. Oka pedig az, hogy a vicc olyan rövid történet, amely poénban végződik. Ám máson nevet az angol, máson a francia, máson a német és máson a magyar. A japán pedig folyton mosolyog, viszont a vicc, mint olyan hiányzik a szótárukból. Nem is értik, hogy mi van abban nevetésre késztető, amit mi annak tartunk.
Nehéz rendet vágni a vidám történetek között. Pl. a skót-vicceknek, lehet, hogy nem örülnek a skótok. De az is lehet, hogy örülnek, mert egyfajta görbetükröt tart eléjük. Annak idején egy rendőrtiszt mesélte, hogy a rendőrök ismerik a legtöbb rendőrviccet.  
Nem akarom kiterjeszteni a nevetés lélektanáig a viccmesélés és a nevetés összefüggéseit, annyit azonban megosztok itt, hogy egy csoport a tekintélyes tagjára néz, mielőtt tetszést nyilvánít. Ha ő nevet, a többi is hahotázásba kezd.
Nekem a góbéviccek közül a következő tetszik a legjobban.
- Mózsi bácsi, maga mindent tud… Mire Mózsi bácsi felemeli a mutatóujját:
- Nana, mindent IS tudok!
***
Egy klasszikus a zsidóviccek köréből (a KISZ kiadványában szerepelt a 80-as években):
Kohn és Grün találkoznak a vonaton.    
Kohn megkérdezi Grüntől: - Hová, hová?
Grün: - Kecskemétre.
Kohn: - Micsoda? Ha te azt mondod, hogy Kecskemétre utazol, akkor a napnál világosabb, hogy Miskolcra tartasz. De én speciel tudom, hogy te most tényleg Kecskemétre mész… Akkor meg miért hazudsz?
***
Egy anekdota (lényeges, hogy közszereplő szájába adjuk, legfeljebb nem ő mondta, vagy ő is mondta): Álljon itt ezekből is egy.
Deák Ferenctől távozó vendég visszatér azzal, hogy elcserélte véletlenül a kalapját a haza bölcsével.
Megjegyezi: - Azért fordulhatott ez elő, uram, mert a fejünk körülbelül egyforma. Mire Deák Ferenc:
- Nézze, lehet, hogy körül egyforma, de hogy belül nem, az egészen biztos.
***
Miért mondom, hogy ismert személynek kell lennie az anekdota főszereplőjének?
Igazolásul ideírom, amit egy általam firkált cédulán találtam könyvszortírozás közben:
Paskai L., püspök: „Senkit sem lehet jóvá szidni.”
Bíró L., püspök: Egy gyermeket nem lehet jóvá szidni, csak jóvá szeretni.  
Hajnal Róbert, pap: Jóvá szidni, jóvá gyűlölni senkit se lehet.
Böjte Csaba: Senkit sem lehet jóvá szidni.
Lukács Gáborné (már nem emlékszem rá, hogy ki is ő): Senkit sem lehet jóvá szidni.
Gáspár Sarolta: Még senkit sem sikerült jóvá szidni.
Ugye, hogy másképpen figyelünk arra, amit az ismert ember mond, mint arra, amit egy általunk nem ismert valaki mond.