Korábban megírtam, hogy szabadulnunk kell könyvtárunktól. Mondhatom annak, hiszen egy szobafalat megtöltöttek a roskadó könyvespolcok. Egy csomagtartónyi könyvet vittük az eklézsiába azzal, hogy bizton gazdára találnak a tartalmas anyagok. Ma nyolc műanyagszatyornyi könyvet tettem ki a könyvmegállóba, és még négy szatyor vár a garázsban elszállításra.
Mit mondjak?
Meglehetősen skizofrén valami ez a gyakorlat. Amit eddig birtokoltunk, most önkezünkkel eresztjük szélnek. Azért ez nagy törést nem okozott, inkább csak furcsa volt.
Honnan ez a könyvbirtoklási ösztön? Tudja csoda.
Van olyan barátom, aki fél évszázada folyamatosan gyűjti a könyveket azzal, hogy halála előtt valamelyik erdélyi iskolának adja. De vajon kell-e majd nekik?
Egy másik lakásban találkoztam azzal az alig hihető helyzettel, hogy a polcokon túl a szobákban derékmagasságig álltak a könyvek, s a köztük lévő folyosókon közlekedtek a lakás tulajdonosai.
A legcifrább esetet egy nyelvész írja le, aki helyiséget bérel lakásában már el nem férő könyveinek.
Egy antikváriumban is időbe telik, mire a kívánt kötetet megtalálja az ember. Még a szépirodalom csak-csak rendezett, mert abc-rendben követik egymást az írónevek, de már a témakörönként elhelyezett polcokon igencsak nehéz a keresés. Elképzelem, amint az előző esetekben a tulajdonos megpróbál az általa támasztott dzsungelben megtalálni egy keresett könyvet.
Hááát?
Nem irigylem.
A rövid szösszenettel arra akarok rávilágítani, hogy a könyvek valóban jó barátaink, de nem uralkodhatnak rajtunk. Nem sajátíthatnak ki akkora helyet, amelyet már képtelenek vagyunk áttekinteni.
Az előbbi szokások ellenkezőjével is találkoztam. VD, akire meglehetős gyakorisággal szoktam hivatkozni, a fegyelmezettség mintaképe. Bár nagyon szereti a könyveket, kivált a költeményeket, élete során tartja magát ahhoz, hogy egy méternyi polcán kell minden könyvének elférni. Ami kilóg, menthetetlenül a kuka tetején végzi.
Bámulom az önmagával szemben alkalmazott következetes szigorát.
PS. Ma jött postával egy megrendelt könyvcsomagunk 11 000 ft értékben. Mondom az asszonynak, Milyen bolondok vagyunk! Most nyomtuk ki a könyveink zömét, s máris beengedjük az újabb adagot.
2018.11.07. 16:36 emmausz
A könyvekhez való rendetlen ragaszkodás
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr9114358577
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2018.11.07. 16:45:28
Váli Dezső? (kapott egy verskötetet, ,,nem lányomtól de az övét!) izgulok, ott végezte-e :)
Egyébként van egy olyan érzésem, hogy csak győzködöd magad....
Egyébként van egy olyan érzésem, hogy csak győzködöd magad....
Utolsó kommentek