„Kilenc kilenc kilenc, háromszor is kilenc. Kilenc kell a tikettre...” – énekelik a javunkat akaró menedzserek (és mi adjuk). Ők aztán tudják, hogy a nájninájn lélektana sokkal impulzívabb vásárlást eredményez, mint bármilyen más fogás. Ha látom, hogy a villanyborotva 7999 ft, akkor nem az jut eszembe, hogy ez igazán nyolcezer ft, hanem az, hogy csak hétezer, no meg még valami. Hiszen a hetes számot látva feledem, hogy az voltaképpen egy stilizált nyolcas. Az első gondolatom ezzel kapcsolatban az, hogy a kilences számhoz való tapadás lenullázza azt az elképzelést, hogy a vételár valóságos kalkuláción alapul, és kapcsolatban áll az anyagköltségekkel és a rá rakódó egyéb költségekkel. Azt súgja, hogy itt manipulálnak engem, mi több, hülyének néznek, mert nem tudom kivonni magamat a lélektani törvényszerűségek alól, és pszichémet simogatja, hogy egy nagyobb értéknél olcsóbban kapom meg a kívánt terméket. Példámban a borotvát nem 8, csak 7 lepedőért és még valamennyiért.
A rengeteg kilencest látva előbb-utóbb meghibban a kedves vásárló. Tudja, hogy átverik, de megvan az a vigasztaló érzése, hogy itt olcsóbb minden, pedig egy frászt. Miközben száz és száz helyen ki van írva az üzletben, hogy akció (már megint te jársz jól!), egy csodát. Az ár-anarchiában nyomon követhető az áremelés. A száraztészta évekkel ezelőtt lényegesen olcsóbb volt, de most akciósan vásárolhatod (így is többe kerül, mint öt éve). A kávé, a halkonzerv stb., stb. is lényegesen olcsóbb volt évekkel ezelőtt. Időközönként föl-le tornáztatják az árát. Ugyanígy a kenyér a zsemle, és sorolhatnám az összes terméket, mindnek felfelé ugrándozik az ára. Csakhogy az árak rapszodikus összevissza rángatásával folyik a szemfényvesztés a parasztvakítás… Talaját veszti a vásárló, mert nincs igazán viszonyítási alapja. Úgy működik ez, mint a tánc: előre kettőt, egyet hátra, majd hármat előre, kettőt hátra, akárhányat akármerre, azaz nem egészen. Összességét tekintve egyre magasabbra.
Így lesz a 899-ből 999, a 999-ből 1199 és így tovább.
A lényeg a 999. Ebből az árhazugságból nem lehet engedni.
Még mit nem?
***
Karinthy Fr.-től egy gondolat: Világ folyása. Szükségből erény – fölöslegből bűn.
2018.11.15. 19:11 emmausz
999, 3x is 9
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr6914374815
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek