Mickey webnaplója

A tél első próbálkozása egy maradandónak induló havazás. Éjfél után kezdődött elmocskolódott környezetünk tisztába tétele.
A kép igen plasztikus.
A havazás szépséges látvány (különösen fűtött szobából szemlélve), mindenesetre ápol és eltakar. Feledteti a szennyet, az ápolatlanságot, a csúfot, a szégyellnivalót. Mindenféle rendetlenséget tisztára javít, leplez, mintegy spongyát használ rendezetlenségeinkre.
Jól illik ez az úrjövet lelkiségéhez.
Összeszedjük magunkat, kiegyenesítjük ferdeségeinket, el-eltévedő gondolatainkat, rosszra hajló magatartásunkat, meggyepesedett szokásainkat, és leporoljuk az életutunk során ránk tapadt úti port.
Mivel a havazás mindent beborít, mindent kitisztít, a levegőt is, jókat szippanthatunk a felfrissült, tiszta levegőből.
Nagy ajándék a hó.
Takarja az őszi vetéseket, takarója óvja őket a fagytól. Hidegsége mindenesetre ritkítja a kártevő rovarokat, tehát rendet csinál.
Hűvössége kijózanító. Segíti az összeszedettséget. Fényt hoz a rövid nappalok álmos-ólmos szürkeségébe. Előszedeti a szülőkkel a szánkókat a gyermekek örömére.
Már korábban említettem, hogy rám általában jó hatással van a havazás.
A pelyhek kavarásának, szállingózásának, pilinkézésének a látványa, a vele járó fokozott csenddel együtt békességet áraszt.
Kívánom, hogy társadalmi méretekben harapózzon el a csendre, a békességre, az közös feladataink végzésébe való egységes beleállásra való törekvés, és hagyjunk fel a szokásos ostobaságunkkal.
Még mindig aktuális (sajnos immár évszázadok óta) a Szalay-féle rigmus:      
Magyar magyart rontja. Kár.
Bár több esze volna már.