Mickey webnaplója

Ma az evangélium Jézus második kenyérszaporításáról szólt Márk tolmácsolásában. Történt, ami történt, majd aztán hazaküldi a 4000 embert, „maga pedig tanítványaival bárkába szállt, és Dalmanuta környékére ment”. (Mk 8 9,10) Nem először hallom a részletet, és mindannyiszor nagy békesség fog el az utolsó mondat elhangzása után. Próbálom megfejteni. Talán a Dalmanuta szó csendes búgása teszi. Milyen szép szó ebben a formában. Ugyanarról a helységről van szó, mint amelyet másképp Magdalának hívnak. De a Dalmanuta név szebb*. A hagyomány szerint palesztin területen több ilyen nevű település létezett, melynek egyes vélemények szerint torony értelme van. Ez a Dalmanuta egyebekben a Genezáret-tó partján fekszik.
Még megjegyzem, hogy amikor a Dalmanuta szót meghallom, megjelenik előttem egy kékből és kék vízből álló táj, a vízen apró hullámok békésen ringatnak egy vitorlásbárkát, amolyan egyiptomi vitorlájút. Felejthetetlenül jelen van, él bennem.
Ami pedig a perikópát illeti, Jézus csodajelenete azonos hatású egy példabeszéddel. Itt a képi valóság a következő: A Mester tanít, a 4000 ezres tömeg kitartóan figyel. Rájuk esteledik, ő pedig az immár éhes tömeget megéteti a tanítványoknál lévő hét kenyérrel úgy, hogy tizenkét kosárnyi föle marad evés után. A jelenet jelentése mélyen él az apostolokban, és alkalomadtán előtör belőlük.
Ahogyan a néhány kenyérből nagyon sok lett, úgy Krisztus szentségi teste is sokaknak kiosztható, és az osztás az emberre van bízva.
De kiterjeszthető a kép tehetségeinkre is. Szeretetünk egész környezetünkre kiterjeszthető és kiterjesztendő is.
Így terjed közöttünk az Isten országa.
* A név asszociációi bennem: Dalmanuta: Danuta, Danusia lengyel lánynév – Dalmácia Horvátország tengerparti része – dalmata az ottani ember, de egy kutyafajta neve is. Szintén békés képzettársítások.