Mickey webnaplója

Talán 2003-ban esett, amikor is P. Nemeshegyi Péter jezsuita kereken 80. születésnapját ünnepelte, hogy a köszöntő végén ő is szólt egy pár szót. Valakit idézett, mert nagyon megtetszett neki amannak a mondása, miszerint 80 évet megérni nem érdem, de TELJESÍTMÉNY. Egyetértett vele.
Most, hogy a kb. 30 000 fotó mellé fel van pakolva a blog.hu számlálója alapján 5000 poszt is, erre már azt mondom magam is, hogy bár nem érdem egy grafomán palitól, de teljesítmény. Az
akkor is, ha nagyon szórt a posztjaim minősége,
akkor is, ha nincs tematizálva,
akkor is, ha nincs szerkezetük,
akkor is, ha az olvasók száma okán nem húzhatom ki magamat, és
akkor is, ha olykor önkéntelenül ismétlem magamat. (Előfordul ez nálam nevesebb irodalmárokkal is.)
Igazából örülök, hogy megadatott, hogy 2006 óta csaknem napi gyakorisággal elmondjam, mi történt szűkebb környezetemben, elmondjam, mi hogyan érintett, mik hatnak rám, mire ugrok, mik azok a vezérelvek, amelyek mentén lavírozom napról napra az idő egyirányú utcájában.
Hálával tartozom azoknak, akik segítettek, esélyt teremtettek a körülményeim kedvezővé tételében, hogy mindez megvalósulhasson. Ha K. lányom verseinek a Kötetlen kötet címet javasoltam, a magam parttalan agymenéseinek bízvást a Folyóírás címet adhatnám. Webnapló a laza formája posztjaimnak. Visszagondolva az eltelt közel másfél évtizedes írásgyakorlatra, azt remélem, hogy a magyar valóság egy szeletét sikerült rögzíteni a szemtanú emócióival megspékelve.
Átélte a blogom egykor a központi szerver kivénhedését és halálát, továbbá saját gépem egykori eszméletvesztését is. Egyelőre együtt az anyag, de hogy így marad-e, arról fogalmam sincs. Igaza van azoknak, akik azt mondják, hogy a virtuális könyvtár anyagai sokkal sérülékenyebbek, mint a papíralapúak. Ha egyszer megjelenik a „clear” a képernyőn, akkor elmondható, hogy volt-nincs. Ha viszont könyvalakban sokszorosított egy napló, akkor van rá esély, hogy akár könyvtárégés esetén is maradnak használható példányai.
A kimentés tehát napirenden van, ha nem is nekem fontos. Akár így, akár úgy, hálával tartozom az Égnek, hogy megengedte a hosszas véleményalkotást az élet legkülönfélébb dolgairól, és azt, hogy mindezt megoszthattam azokkal, akik eddig megtett utamon hosszabb-rövidebb ideig velem tartottak olvasóként. Utóbbi gondolatot azért tartom fontosnak ideírni, mert ki tudja, hogy még meddig tehetem.