Mickey webnaplója

Nem jöttem rá, hogy mi szerint jön elő fejemben a dallamok ezreiből éppen ez vagy az a dallam.  Mindenesetre, ha előjönnek, s ha tehetem, szaladok a szintetizátorhoz, hogy „kizenéljem” magamból a kétségtelenül jelen lévő technikai csököttségeim ellenére is a kérdéses dalt.
Teszem azt, vagy tíz perce nem bírtam magammal tovább, és elindítottam a billentyűkön az ismert Abba-számot (I do, I do, I do, I do , I do). Azt, amelyiket Billy Waughn zenekara is eljátszhatott volna bízvást, annyira az ő hangzásvilágukra hajaz.
Jókedvem másik oka, a derűs nappal. A napsütés, amely jobban hat a kedélyemre, mint elvárható volna. Egyszerűen jobb élni, amikor élesen látok minden különösebb erőfeszítés nélkül. Elég, ha arra gondolok, hogy fagyos reggelen a szélvédőt hiába pucolom, visszatapad az üvegre és odafagy a levegő párássága, és bizonyos kockázatot hordoz a vezetés. Látok, de éppen csak hogy.      
Jókedvem harmadik oka, hogy B. E. alkalmasnak találta fotómat festménye témájául. És milyen jó lett! Pedig szerettem volna közelebbről lekapni a ködös parlamentet. De hát jött a combino, és gyorsan kattintottam egy bő hete, amikor arra jártam.
Jókedvem negyedik oka, hogy sikerült egy tisztességes tejbegrízt (alias darakása) összecsapni. Ma könnyű ebédünk volt.
Jókedvem ötödik oka, hogy tegnap este az Apostol-tévén láttam egykori társunkat, Dió Lacit. Mosolygós volt, mint mindig, és ez jól áll neki.
Jókedvem hatodik oka, hogy kezd kialakulni valami, amiből még házvásárlás is lehet. Ha pedig sikerül, egy nagyon nehezen megoldható kérdést rendeznek a fiatalok. Szeretném őket jó körülmények között tudni. Ha minden igaz, eltelik egy fél év, és joggal emlegethetem: Ezek soha nem jönnek hozzánk! És egyhangúvá lesz a szomszédok élete is a beálló nagy csend nyomán.
Jókedvem hetedik oka, hogy a közelmúltban elhunyt barátaim immár jó helyen vannak. Nem fáj nekik sehol, tudnak mindent, amit idáig legfeljebb hittek, látnak előre-hátra, kiestek az időből és beestek a Szeretetbe. Mondom: jó nekik.
Jókedvem nyolcadik oka, hogy nincs rosszkedvem. Ez megmagyarázhatatlan, miként az is, hogy máskor meg miért van rosszkedvem. Tán ideje van a jókedvnek és ideje a rossznak?
Most két anyagot kellene még megírni. Mindkettőhöz „katalizátorom” van. A téma adott, csak ki kell dolgozni. Ezek a humor, és a soros kommentár. A katalizátor nekem a téma, amely úgy működik, mint a kandiscukor madzagja. A kidolgozás úgy csapódik rá, mint erre a madzagra a cukorkristály.
Apropó madzag. Nem tehetek róla, kételkedem benne, hogy jogos volna a dz hang, ill. betű mivolta. Nem tudok jobbat, mint azt, hogy ejtsük ki ezeket a szavakat: bodza, edzés, nedvedző. Ejtsük ki azt, hogy meszes, pocsolya, gomolya, anya. A dz-s szavak hosszú szótagoknak számítanak, az sz, cs, ly, ny hangok ejtése pedig rövideknek, pedig éppúgy kétjegyűek, mint a dz.  Ha a dz önálló kettős hangzó, akkor rövid ejtésük a helyes. De egyetlenegy esetben sincs így. Ezek után mesterkéltnek hatnak az ilyen szavak szabályos elválasztásai: bo-dza, e-dzés, ned-ve-dző. Nekem természetesebb volna, és pl. a szavakat kiszámolóban így tagolnám, bod-za, ed-zés, ned-ved-ző.   
Létjogosultságukat az adhatja, hogy a d-z hangok összeolvadásakor új minőségű hang keletkezik, nem már meglévővé olvad össze, mint pl. a d-j páros. Tudja – ejtve tuggya, márpedig a ggy létező hang ill. leírt betű. Egyébként ugyanígy viselkedik a dzs is, ejtésével új hangzó keletkezik.
Még annyit, ha a zöngés dz zöngétlen párja a c, a dzs-é a cs hang.