Mickey webnaplója

Néhányszor már megírtam, hogy én még nem találkoztam tökéletes könyvvel. Hála Istennek, az egyik könyvkiadónál régóta tördelő szakember megerősítette ezt a véleményemet. Mostani munkám során szembesülök vele, hogy egy 1,2 mó leütést tartalmazó munkában mennyiféle zűr lehet – és van. Pl. a
négy-öt nyelven előadott nevekhez ragasztott toldalékok hol „tapadnak”, hol kötőjelesek.
A földrajzi nevek dzsungelében sem egyszerű rendet vágni.
A szövegközi nem egyeztetett idézetek kancsalsága,
az elírt szavak,
a kihagyott vagy többletbetűk, 
az értelmetlen mondatok,
a befejezetlen mondatok, 
az általam nem ismert személyek nevének helyes írásmódja, 
régi és új városnevek írásmódja. Pl. Bombay Mumbai, pl. Dél-Kína, Tai-wan avagy Tajvan. Pl. Brit-Columbia ill. Kolumbia.
Miután a 600 oldalas kötetet végigjavítottam, ráengedtem a nyögve nyelős helyesírás-ellenőrzőt. Ameddig ki nem feküdt, talált néhány ott felejtett hibát. Pl. meglehetősen az elején: a hiány potló maradt félig facéran, mert el voltam foglalva azzal, hogy a hiánypótlót egybe kellene írni. Az vigasztal, hogy azért olyasmi nem maradt benne, mint az alcímbeli „napjainking”, vagy a kötet vége felé talált „fördította” szó.
Javítottam ferdítette, akarom mondani fordította szóra.  
***
Tegnap jutott eszembe az egykori általános iskolai tanítónk bakisorozata: Álljon fel akkor Firincz, Ferincz, Firencz vagy Ferencz. Na végre!
Pedig eszembe juthatott volna  egy másik is, egy gimnáziumi tanár, aki így szólt:
Takarodjon ki a táblához Tischner, Fischer ... vagy mi a fene!!!
Most mondjam azt, hogy ki a fene és nem mi a fene?
Nem mondom.