Mickey webnaplója

Újraolvasom Hegedűs Endre zongoraművész könyvét. Benne ilyeneket. Egyik családtagja a szemére veti: hogy valamennyi interjújában kitér arra, hogy mennyire szeret zongorázni. Kit érdekel ez? Mondd inkább azt, hogy mindig magad mellett tartasz egy pisztolyt, és gyakorlás közben agyaggalambokra lövöldözöl. Ez sokkal figyelemfelkeltőbb lenne.
Hát igen. Leo Slezak osztrák operaénekes 100 éve írta, hogy amerikai szereplése előtt már az óceánjárón a kezébe adták egy kecske kötelét, s azzal fotózták mondván: LS kedvenc kecskéjével. 
Hegedűs, a zongorista másutt azt emlegeti, hogy „zene nélkül lehet élni, de nem érdemes”!
Ez meg azért érdemel figyelmet, mert a különféle művészek mind leteszik a voksukat a saját műformáikat illetően hasonló kizárólagosságot emlegetve. Nézzük csak! „Mégis – ahogy ars poetica-töredékemben írtam –: Csak azt mondani mi kimondhatatlan, a költészet nélkül földünk lakhatatlan." (Szabó Ferenc)
Mit üzen még a művész úr? Figyelmünkbe ajánlja Chopin g-moll balladáját, h-moll szonátáját, Liszt h-moll szonátáját, Első elfelejtett keringőjét.
Elsimeri, hogy számára a zene egyfajta bálvány. Ez őszinte és veszélyes gondolat.
Panaszkodik az energiaárak felturbózása miatt. (Ne feledjük, ez az a kor, amikor Lendvai Ildikó /MSZP/ váltig állította, hogy hazugság a gázáremelés. Persze lett, nem is kicsi.)
Mosolyogtam, hogy benne maradt a kötetkében: „Látod, saját dugámba dőltem.” Ilyen persze nincs. A dugába dől mondás arról szól, hogy összeomlik a donga(boltozat). Így hát nekem nincs dugám, és neki sincsen. Nem is dőlhet semmi az ő dongájába.
Viszont nagy örömmel olvastam gyönyörű és viharos szerelmük érzékletes leírását, melyet követően a harmadik napon megkérte Katica kezét, akivel máig szép házasságban él.  
***
Retro gyerekkoromból
Fogd a cekkert!
A cekker nagyjából szatyor értelmű volt, miként a necc is, utóbbi a halászháló technikájával készült szatyor fonalból, vagy – többnyire – műanyagból.
Srófold fel a villanyt! Srófold fel a rádiót! A Sróf magyarul csavar. A villanykapcsolóknak abban az időben két állásuk volt: vízszintesen bekapcsolt, függőlegesen kikapcsolt vagy fordítva. Ezért kellett csavarni, srófolni, miként a rádiógombot. Azt is kattanásig tekerni kellett, úgy kapcsolt az óra járásával egy irányban be, ellenkezőleg meg ki.
Húzd föl a vekkert! A vekker az ébresztőóra. S mivel mechanikus szerkezet volt, esténként fel kellett tekerni a rugóját, ha azt akarta a gazdája, hogy reggel figyelmeztesse: ideje ébredni. Már az ezredforduló idején történt, hogy amerikai unokaöcsém digitális karórája elemcserére érett, ám kellett volna neki egy óra, mert dolgozatot írtak időre. Kapott egy felhúzós szovjet karórát. Nagyon elcsodálkozott. Sose látott még mechanikus szerkezetű órát. El se képzelte, hogy van ilyesmi.
Anyánk még beeresztette a padlót, a parkettát súrolás után. Ez az anyag tömítette, s kissé színt is adott a faléceknek. Utána kapta a TANGO-pasztát. Tisztaság szaga volt ennek a benzinben oldott krémnek, ami kefélés után fényt adott a parkettának. A nagytakarítások közötti időszakokban viasszal bedörzsölt lapos kefével csoszogtunk végig a parkettán sorról sorra. Felkeféltük a padlót. Pontosabban a parkettát.
Sok hasonló fogalom kallódik. Pl. mosogatórongy, VIM angol eredetű súrolópor. (A hagyomány szerint a latin vis, vim erő szó lapul a fantázianév mögött). Sidol szalmiákos fémtisztító…
Nagyon sok ilyen van.
Most ezek jutottak eszembe.