Mickey webnaplója

Epizód egy szociális testvérrel, Wagner Viktóriával készített interjúból:  
„…nekünk hatunknak volt egy közös
gyóntatónk, ő mondta el az esetet, de nem nekünk, hanem Glória testvérnek.
Ez való igaz történet, úgy hallgasd! Mi már Glória testvértől hallottuk:
– Volt ennek a mi gyóntatónknak egy rendkívül aggályoskodó gyónója,
aki évtizedeken át azon őrlődött, hogy ő biztosan elkárhozik, hogy ő így,
hogy ő úgy, hogy ő biztosan pokolba jut. Nem tudott ebből az ördögi körből
kiszabadulni. Ez a gond teljesen tönkretette az életét, a kedélyét, a
hitéletét, mindent. És nem tudott rajta a papunk sem segíteni, mert amit
mondott neki, az mind csak falra hányt borsó maradt a néninek.
Egyszer megint az elkárhozással jött a néni, elvégezte gyónását, amikor a
pap egy nagy elhatározásra jutott vele kapcsolatban! Vége a gyónásnak, kijön
a gyóntatószékből a néni, de kijön ám a pap is! Azt mondja a néninek:
– Nyissa ki a száját! – a néni engedelmesen kinyitja a száját.
– Maga nem kárhozhat el! Magának nincsen foga! Tudja, hogy meg van
írva: "Ott künn sírás lesz, és fogak csikorgatása"! – Magának meg egy foga
sincs!
A néni olyan boldog lett, mintha máris a mennybe léphetett volna. Látod,
akiknek a lelkekkel adatott meg foglalkozni, azoknak mennyire sarkon-talpon
kell lenniük értelmileg is! Ennek a szegény öregasszonynak már semmi más nem
használt, és a pap mégis rájött, hogyan zavarhatná el az aggodalmaskodás
szellemét!...”
Halkan megjegyzem, hogy magam se tudnám csikorgatni a fogaimat.
A történet egy apró epizód Wagner Viktória testvér önélet-interjújából. Az egész elolvasható a Szociális Testvérek Társasága és p. Tarányi Béla jóvoltából itt. https://www.facebook.com/search/str/b%C3%A9la+tarj%C3%A1nyi+/keywords_blended_posts?epa=SEARCH_BOX
PS.: A visszaemlékezés egy fiatal káplánról is szól K. atyáról, aki alighanem osztálytársam volt a piaristáknál (Kárpáti Sándor).