Mickey webnaplója

- „A Pokolban jársz, ha kritikus a hozzáállásod; kizárólag Isten szerető szemével szabad/érdemes nézni a világot” – olvasom VD-nél. Ám ezt megtartani roppant nehéz. Hogy miért? Mert természetünk szerint kritikusok vagyunk. Elnémulni a világ negatív jelenségein olyan, mint ha a szinuszhullámoknak csak a pozitív amplitúdója létezne (legalábbis számunkra). Az „érted haragszom” ugyanúgy kiesne, mint az „építő kritika”. Persze az is igaz, hogy egy kritika sose épít, mint inkább szembesít. És itt jön be D. igazsága.
- Azt mondja a Mester: Ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél. Az ítélkezés nem a mi dolgunk, és ez jó, hogy így van, mert valamennyire hiányzik belőlünk az irgalom. Akkor meg miért tesszük csaknem folyamatosan? A mi szerepünk a munka, a szeretet, Istené az áldás.
- Laci atya megfogalmazása: Isten maradandó gyümölcsöt vár tőlünk. Akkor fordulunk termőre, amikor magunkat is „elültetjük”, átadjuk neki. Mindig van lehetőség újra kezdeni! 
- Vagy egy újabb maximája: A bajok láttán, ne bűnbakokat keress, hanem az Istent! Pedig becsületesen be kell vallanunk, sokkal könnyebb bűnbakokat keresni és találni, mint Istenhez fordulni a megoldások iránt érdeklődve.
A medjugorjei látnok, Mirjana legutóbb megosztott üzenetében olvasom: „Jézusnak emberi teste és isteni lelke volt.” 
- Jaj, ember, az önkorlátozás nem azt jelenti, hogy ön korlátoz engem.
Van hát mára megfontolni való gondolat bőségesen.