Mickey webnaplója

Egy kótyagos éjszaka és egy zajos nappal után vagyok. A nappal zaját egy nagy terjedelmű szakkönyvbe való beletemetkezés alapozta meg. Amikor az ember a helyesírási hibákra vadászik, nem várható el tőle az a figyelem, ami kijárna egy készülő kézikönyv tartalmának. Mindazonáltal akkor sem sikerült összehoznom tudást, amikor megpróbáltam a mondanivalóra jobban figyelni. Ha most vizsgáznom kellene a csegelyekből és a misszálék időbeli változásaiból, biztosan elkergetnének egy elégtelennel, pedig... 
- Tanár úr, becsületesen végigolvastam a könyvet.
- No, fiam, akkor mondja meg, hogy a templom hosszúházában hol helyezkedik el a négyezet?
-Miiii? A négyzet?
- Mondom a négyezet. Nem hallotta félre, fiam,  és én sem mondtam hibásan.      
- Akkor hát nem tudom.
- Nem tudja? Nos, fiam, akkor adja ide az indexét, ez egyes, elégtelen, szekunda. Aztán csak készüljön szorgalmasan az utóvizsgára.
- Igenis, tanár úr kérem.
Ébren álmodom?
Ó, nem, csak Karinthy ugrott be, a Tanár úr, kéremnek a Bukott férfi c. fejezete.
***
Kb. egy hete kínzott az ínyem kóros gyulladása. Nem tudtam rendesen enni. (Ezért – kerül, amibe kerül – meglehetősen hősiesen és rendetlenül, de ettem.)  
Ma az éghez folyamodtam, s a nap során mellőztem a rágást szörnyűségeivel együtt. A gyulladás lelappadt. Estére rendeződött ínyem állapota.
Hála Istennek!
***  
Ma egyet fotóztam, egy tavasz hírnökét, egy primulát.
Felteszem a fb-ra.