Mickey webnaplója

Tegnap egy kis himnológus szösszenetet engedtem meg a szlovák himnusz tervezett kötelezővé tétele és a többi éneklésének büntetés melletti megtiltása ügyében. Nem tértem ki rá, de a magyar himnusz elénekléséért, ha az nem hivatalos alkalommal történt, 4000 Euró büntetést kell fizetni a tervezet szerint. No meg az amerikaiéért? No meg a volt Szovjetunióéért? No meg a lengyeléért? No meg a burmaiéért? De hát utóbbit ki ismeri, ki fog rá felfigyelni? Netán csak a magyar himnusz éneklésére csapnának le a törvény szigorával?
Nem néztem utána a hitelességének, de az alábbi szövegű magyar népdalnak a dallamára készült a szlovák himnusz szövege:   
Hogyha nékem (hogyha nékem) száz forintom volna,
Kilincsem is (kilincsem is) vert aranyból volna.
De mivel hogy nincsen, fából van a kilincsem,
Madzag a húzója.
Az én rózsám (az én rózsám) a falu legszebb lánya.
Hogy ne volna (hogy ne volna), hisz én vagyok a párja.
A nézését meg a járását, a csípőjének a ringását
Száz aranyért nem adnám.
A fáma szerint az ügy pikantériája, hogy a pozsonyiak az 1848-as forradalom letörése okán úgy megharagudtak a németségre, hogy az előzőekben mutatott népdal dallamára írtak egy gúnydal-szöveget, amelyet aztán széltében énekeltek. Magam ifjonti koromban nemegyszer hallottam a gúnydal szövegének első sorát prózában. Fogalmam nem volt róla, hogy a szöveghez melódia is tartozna, merthogy csupán az orrlógató emberre alkalmazták, mintegy biztatásul, hogy a szomorkodást akár be is fejezhetné.
Számos ilyen van. Pl. ha valakit nem akartak szembe dicsérni, akkor a Kogutovicz-féle Atlaszból idézték: „Nagy vagy, Csendes-óceán!” Ti. korábban Nagy-óceánnak hívták a Csendes-óceánt.
Ilyesfajta, azóta a divatból kiment szófordulatokkal éltek annak idején.
Ezek után ideidézem az interneten talált gúnydalocska szövegét:
Szomorú disznószar, de megrepedeztél!
Talán a napon sokat sütkéreztél?
Erre jön egy német,
Bánatában téged,
simára nyalogat!