Mickey webnaplója

Ma tyúkhúsleves volt az ebédünk első fogása. Feleségem, a nagyi megkérdezte, hogy a sok húsdarabka és csontocskák, némi belsőség és a tyúk lábai megfelelnek-e nekem? Persze, hogy persze – mondtam, majd megkérdeztem, hogy csakugyan három szíve volt-e ennek a derék szárnyasnak, mert annyit látok a tányéromban. Nem – hangzott a válasz – korábbról maradt lefagyasztott aprólék része.
A maradt szó visszhangzott bennem egy darabig, majd kiegészült: „exportból visszamaradt”. Nofene. ez egy szocialista kategória. Kérdeztem 1984-ben született fiunkat, hogy mond-e neki valamit ez a szóösszetétel. Tagadólag intett.
Pedig valamikor az exportból visszamaradt pozitív kategóriának számított, mert fiatalkoromban minden jó minőségű termékünket megpróbáltuk külföldön valutáért értékesíteni. Ami exportból visszamaradt, az nagyjából jó minőséget jelentett, hiszen az exportban részt vevő termékek közül maradt itthon, mint mennyiségen felüli portéka. Másfelől azt is jelentette, hogy ami nem export minőségű, az gagyi. (Vö. Maris, jó neked a … is.)               
Nos, az én levesem tömény export minőségű csirke volt, export minőségű kapirgáló lábakkal, szárnyakkal, nyakkal. Tényleg finom volt.
Ami pedig a retrót illeti, honnan tudnák az y, z, alfa generáció tagjai, hogy mit jelentettek ezek:
- Leesett a tantusz.
- Megyek a postára, és tízszeres sürgősre meghívom a vidéki számot.
- Felhúzom az órát.
- Felhúzom a vekkert.
- Lejárt az óra.
- Csörgőre állítom.
- Leütlek, mint a taxiórát.
- Leteszem a kagylót.
- Bekurblizom a luxusautót.
- Telexet várok a cégtől.
- Megakadt a tű a lemezen.
- Szemfelszedés.
- Tönkrement a kérge.
- Kérek egy talpalást spiccvassal (Pálma-sarokkal vagy jancsiszöggel).   
- Seckojedno (a lengyel piac korából) hát még szabályosan írva: wszystko jedno.
- Mi az a lengyel piac?
- Mi az, hogy Trapper?
- Dongó motor drága kincs, jó ha van, de jobb, ha nincs.
- Országúton akar hálni, Berva-mopedra kell szállni. (Ha már nem telik Tündére, Komárra vagy Babettára.)
Na, ebből talán ennyi elég is.