Móránál olvasom a kófic szó jelentését. Haszontalan ember; hitvány, erkölcsileg értéktelen fickó. De jelent ízetlen hitvány levest is. A szó eredete a kotyvalékra, moslékra, kótyonfittyre vezethető vissza.
Mivel leginkább embereket jellemeztek vele, mind a mai napig azt hittem, hogy a fickó a szó szótagjainak a megfordításából keletkezett: Fickó – kófic.  Erre más példa is akad a magyarban, pl. Laci, akit Cilának ismertünk, de ilyenek a Gazsi – Zsiga, Misi – Simi, Bali – Liba, marha – hamar etc. etc. párosok.
***
Nem terveztem, hogy ma nyelvi kérdésekről írok, azért megfejelem még eggyel.
A hagyományos írásmódú nevek számos galiba okozói. Nekem a legpregnánsabb ilyen a Batthyány családnév. Ebben a családnévben ugye a Szabadbattyánnal azonos Battyán szó rejtőzik, melyhez egy -i hang kerül (-Y), ejtése tehát Battyáni.
Ám most jön a geller.
A leírt Batthyány teret mindenki Battyányi térnek ejti. Ám ha hihetünk a családnévnek, akkor a hozzátoldott -i hanggal immár Battyánii ejtésű volna a tér neve, ami abszurd. Nem próbálnám meg külföldinek elmagyarázni, hogy mi a probléma, és főleg, hogy mi volna a helyes megoldás.
Cházár András, Moholy-Nagy (ejtése császár és moholi), Dessewffy ejtése pedig Dezsőfi, minden látszat ellenére, miként Thewrewk is csak török, ne kérdezd, hogy miért.
Weöres sem veres, nem is verös, de nem is vöres.
Vörös, és kész.