Tegnap háromféle szöveg járta át énemet.
- A reggel befejezett könyv (A titok vonzásában), írta a német Johannes Hartl, és kb. istendicsőítésről szól. A kötet lapjain indokolja, hogy miért. Hogy mi végett vagyunk a földön. A téma érdekessége: az író Augsburgban létrehívott egy „imádság házát”, ahol nonstop imádkoznak, immár négy éve. Éjjel kevesen, nappal sokan, de folyton-folyvást. Van, aki magában, van, aki hangosan, van, aki énekelve, van, akiknek ez a fő foglalkozása, és heti 25 órát töltenek itt imádságban.
- Az amerikai biológus, Francis S. Collins Isten ábécéje - egy tudós érvei a hit mellett. Collins egyike a géntérkép összeállítóinak Már az előszó megragadott. Az általam is nagyra becsült Freund Tamás agykutató méltatta a kötetet. Collins nem igazán volt hívő gyerekkorában. Aztán megpróbált érveket gyűjteni ateizmusához. Minél mélyebbre ásott, annál inkább meggyőződött róla, hogy álláspontja tarthatatlan. Könyve kibontja az anomáliák okát, a tudós következetességével nyúl a kényes témákhoz, és meggyőzőek érvei. Olyannyira, hogy Freund Tamás egy helyen kifejti, őt is segítették hasonló felvetések helyrerakásában. A kiadás érdekessége, hogy a kötet az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg.
- A harmadik anyag a FB-on olvasott cikk az okosan vezetett élet várható hosszabbodásával foglalkozik. Életvezetési tanácsokat ad a helyes táplálkozást, a mozgásigényességet és a szellemi kihívásokban való részvételt ajánlva. A többi jórészt génörökség függvénye. A kutatók szerint az ember sejtjei elöregednek, lelassulnak, egyre több probléma okozóivá lesznek. Ami érdekes, a szellemi hanyatlás során először a nevek esnek ki, aztán egyes főnevek is. Azt írja, hogy 80 év felett nem árt a testsúlyfelesleg. Van miből leadni? Nos, először meg kellene érni. A rákos sejtek soha nem öregednek meg. Ez okozza a végelgyengülést? A sejtek max. 120-130 éves tartamra vannak kalibrálva.
***
Még megjegyzem, hogy úgy hírlik, hogy Jean-Louis Trintignan és Anouk Aimée még egyszer közös filmben szerepelnek. A FB-on olvasott hír szerint Trintignan (87) súlyos beteg, prosztatarákkal küszködik, ennek ellenére vállalta az újabb kihívást. Talán 1963-ban készült az Egy férfi és egy nő c. romantikus film kettejükkel és egy örökzölddé lett betétdallal (Daba Daba Dab).
A filmnek 20 év elteltével lett folytatása. Az kevéssé kötött le.
A mostani természetesen egy öregotthon lakójával kapcsolatos történet. Öregemberről szól, aki aggkori demenciával küszködik.
2019.05.21. 04:42 emmausz
Daba Daba Dab
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
Utolsó kommentek