Mickey webnaplója

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Omega együttes (ma is van). Ez az együttes megszólaltatott egy angol slágert a hatvanas évek derekán, az I Put a Spell on You (Megbabonáztalak) kezdetűt. Megvettem kislemezüket, mert tetszett ez a szám. A túloldalán lévő Bend it nem. Sokszor hallgattam kedvenc számomat. Különösen az arpeggio-szerű kísérete ragadta meg figyelmemet. Érdekes akkordfelbontása, akkordmenete kicsit az Animals feldolgozásában előadott The house of rising sun (A felkelő nap háza) kíséretére hajazott. A lemezem sorsát addig kísértem figyelemmel, amíg egyik lány kölcsön nem kérte a főiskolán. Többé nem láttam viszont (ő meg szegény, ismereteim szerint elhunyt, miként a számot lemezre éneklő Somló Tamás is).  Az interneten viszont megtaláltam évekig tartó eredménytelen keresés után a szám feldolgozását.
Visszatérve a nótára, mivel az én gyatra zongoratudásom elég volt hozzá, hogy a kíséretet megtanuljam, sokszor játszottam annak idején. Akkor is, amikor Imre öcsémhez jött látogatóba. Haverok voltak. Imre profi zongorista, mégis eljátszottam neki a triolás lüktetésű zenét. Párhuzamosan meghallgattuk a lemezt is. Telt-múlt az idő, s Imre írt egy Üdvözlégy Máriát ¾-es ritmusban felbontott akkordokkal. Az ő zsenije kellett hozzá, hogy áttegye változtatott formában ¾-re, és egy szépséges dallammal koronázza meg.
Miért ¾? Mert a szöveg úgy kívánja: Üd-vöz légy,/ Má-ri-a,/ ma-laszt-tal/ tel-jes… /az Úr van/ te-ve-led… Olyasvalami született tehát, mint a Bach akkordjaira Gounod által megírt Ave Maria. A Szilas-üdvözlégy keletkezéséről az a hír járja, hogy Széll Vince állandó noszogatásra egy alkalommal Imre Szentendréről hazafelé a HÉV-en rakta össze a zenét tokkal vonóval, mire a végállomásra értek.
Ezt nem tudtam, úgy hogy teljesen váratlanul ért, amikor először meghallottam. Valamiért a tabáni templomban folytak akkor a beat-mise próbák, és oda belépve hallom a hegedűszólót és a kórust, ahogyan éneklik az üdvözlégyet. Azonnal megfogott időtálló szépségével, éteri hangzásával. Elgondolom, hogy van olyan jó, mint az, amit Vico Torriani énekelt annak idején, de simán beleillik az általam ismert Ave Mariák sorába (Schubert, Arcadelt, Gounod) is. Szilas üdvözlégyét kórusunk latinul is elénekelte. Sajnos a zenészvilágban hatalmas szerepe van a reklámnak. Ahhoz, hogy rangjának megfelelően ismertté váljék, nemzetközi méretű propagandára volna szükség. Ez pedig nincs. Katolikus körökben pláne nincs. Annak ellenére nincs, hogy elhangzik latinul az egyik elkészült CD-n.
A latin máig a katolicizmus világnyelve.