Mickey webnaplója

A kérdés, hogy „mikor élsz rá élni, ha folyton olvasol?” – jogos, és mégse az. Aki olvas, gyors tempóban gazdagodhat értékekben, ha jó érzékkel sikerül megválasztania olvasnivalóját. Ugyanígy felvethető, hogy élménnyé lehet-e az olvasóban az elvek, elméleti meggondolások, gondolatsorok felfedezése. Szerintem igen. Nem úgy, mint egy krimi, nem is úgy, mint egy indiánregény, hanem szellemünk gazdagítása okán.
Itthon átmenetileg megfogyatkozott könyvállományunk nem jelenti azt, hogy teljesen szellemi muníció nélkül maradtunk. Korábban a bőségesen illusztrált Larousse lapozgatása okozott valamelyes szellemi élvezetet és feltöltődést, most pedig a Ch. Schütz szerkesztésében megjelent kötet, A keresztény szellemiség lexikona.
Számos láttató szócikkre bukkantam benne, amelyek korszerű közérthető megfogalmazásai megerősítettek, mintha belülről szólnának. A kötet alapvető kérdéseket taglal, mint pl. a szabadság. Az egy kolumnás leírást persze nem fogom idevarázsolni példaként, de néhány gondolatát megosztom. Ezt írja: „Hogy megtalálhassa az igazságot és emberi méltóságát megőrizhesse, az embert nem szabad semmiféle külső módon kényszeríteni.” (II. Vat.-i Zs.) Továbbá: „A szabadság feloldása az abszolút vak engedelmesség értelmében mindig erkölcstelen.” (Nehéz helyzetben lehetnek a drillben részesült sorkatonák és a pártfegyelemnek alávetett párttagok, adott esetben a lobbizók – fűzöm hozzá.)
Mivel egy előadáson elhangzott, hogy az emberbe oltott erkölcsi érzék teljesen általános, és túlmutat az egyénen, megnéztem, hogy mit ír a tudós könyv a lelkiismeretről és az erkölcsről. Igazából viszontláttam az előadáson megfogalmazottakat.
Az ethosz szócikk alatt találtam arra, hogy az erkölcs az ethosz konkrét gyakorlati megvalósulását jelenti, ami gyakran elmarad az ethosz mögött: „aki vagyok, szomorúan köszöntöm azt, aki lehetnék”.   Továbbá, hogy az ethosz kötelező erejét a lelkiismeretben tapasztalhatjuk meg. Nem a merev normarendszerhez vakon igazodó engedelmesség vagy a radikális önfejűség a helyes magatartás, hanem az erkölcsi kötelességek feltétlen és értelmes voltának a belátása.